Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév jellemző egyetemi adatai
. . a magyar törvényhozás hamar megérezte azokat a veszedelmeket, melyek abból támadhatnak, hogy a szükséglettel egyáltalán arányban nem álló mértékben özönli el az egyetemeket a fiatalság tömege. A nemzetgyűlés már 1920-ban törvényt hozott, az ún. numerus clausus törvényt. Ezt a törvényt eleinte talán nem a legszerencsésebben alkalmazták, de jogosultságát fényesen igazolta az a fejlődés, amely életbelépése után mutatkozott az egyetemi ifjúság számában .. .-« ». . . Ha nem szabta volna meg a kormányzat évenkint pontosan az egyes tudományegyetemi karokra és a műegyetemre felvehető hallgatók számát (be kell vallani utólag: nem egy vonatkozásban szinte túlzott nagylelkűséggel), a zsúfoltság még fokozódott volna a magyar egyetemeken .. .)* A mérnökképzés volumene természetesen mindig összefügg az álta- nos és — különösen — az iparpolitikával. A külföldi — főleg német — nagytőke által irányított félgyarmati magyar gazdaságpolitika a minimálisra szorította a hallgatói létszámot. A Horthy-fasizmus gondoskodott arról is, elsősorban anyagi szelekcióval (félévi 300—350 pengős tandíjjal), hogy az egyetemi hallgatók amúgyis szűk létszámába csak a számukra megbízható rétegek fiai kerüljenek. Az alacsony hallgatói létszámnak nem utolsósorban az is oka volt, hogy az akkori feudálkapitalista Magyarországnak nem volt anyagi fedezete (?) a felsőoktatás korszerű fejlesztésére. Korszerű, az egész nép érdekeit szolgáló iparpolitikára és tehetséges, szorgalmas fiai ennek megfelelő mérnökképzésére, a műszaki vezetőállásoknak az egész nép előtt való megnyitására a népi hatalom, a proletár- diktatúra nyújtott megfelelő politikai és gazdasági lehetőséget. Nézzük meg, hogy a hallgatók létszámának — az ellenforradalmárok szerint törvénytelen — fejlődése kiknek az érdekében állott. Kik tanulnak az egyetemen? Milyen osztályok és rétegek fiai szerzik meg a műszaki tudást? A hallgatók szociális származás szerinti megoszlása 1956. okt. 15-én a nappali tagozatokon Szociális származás I. 11. III. IV. v. Összesen évfolyam sz. %> SZ. o/o SZ. °/o SZ. o/o SZ. o/o SZ. o/o munkás 153 42,1 142 39,6 161 35,1 168 31,2 224 33,6 848 35,5 dolgozó paraszt 42 11,6 64 17,8 71 15,5 95 17,6 95 14,3 367 15,4 értelmiségi 84 23,1 69 19,2 95 20,7 90 16,7 108 16,2 446 18,7 alkalmazott 48 13,2 53 14,8 66 14,4 105 19,5 150 22,5 422 17,7 egyéb 32 8,8 28 7,8 63 13,7 62 11,5 74 11,1 259 10,9 osztályidegen 4 1,2 3 0,8 3 0,6 19 3,5 15 2.3 44 1,8 összesen 363 100,359 100,— 459 100,— 539 100,666 100,— 2386 100,ebből nő 42 11,6 46 12,8 81 17,6 95 17,6 112 16,8 376 15,8 A hallgatók 50,9°/0-a munkás- és dolgozóparaszt-szülők gyermeke. A hallgatói létszám nagymérvű növekedése elsősorban a munkásság és a dolgozó parasztság előtt nyitotta meg az utat a műszaki műveltség megszerzése, s ezzel az ország műszaki és gazdasági vezető pozíciói felé. * Dr. Laky Dezső: A magyar egyetemi hallgatók statisztikája, 1931. 21
