Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957

A tanév egyetemi eseményei

együtt. Az anarchia mindinkább fokozódott, egy hallgató fegyverszállítás közben véletlenül agyonlőtte a társát. Mind több idegen fegyveres tódult az egyetemre. Figyelmeztették őket, hogy ez az egyetem pusztulására vezethet, kérték őket, hagyják el az egyetemet, a válasz — fenyegetőzés volt.

Több egyetemi hallgató kapcsolatban volt a Széna téri fegyveres ellenforradalmárokkal, mások a Móricz Zsigmond körtéri harcokban vettek részt. A Bercsényi utcai diákotthonba is bejárt a lázadók egy 25 főnyi csoportja. Fogdát rendeztek be, ahová embereket szállítottak, egy- részük sorsáról nem tudunk.

Jankovich István adjunktus és Erdélyi Tibor V. éves építészmérnök hallgató az amerikai követségen keresztül levélben akarta követelni az ENSZ-csapatok beavatkozását a szovjet csapatok ellen. A levél aláírása a következő volt: a MEFESZ vezetősége, a Magyar Ifjúság Vezető Szerve.

Aznapi ülésén a »forradalmi bizottság« határozálilag felkérte az egyetem katonai parancsnokságát a testvéregyetem egy dolgozójának letartóztatására. A határozat alapjául egy horthysta tiszt bejelentése szolgált, aki az ülésen két fegyveres kíséretében jelent meg. A »forradalmi bizottság« a szakszervezet vezetőségét lemondásra szólította fel.

November 3-án Murányi Imre III. éves építészmérnök hallgató szerkesztésében kiadták a »Magyar Jövő« című uszító-lázító egyetemi lapot.

A »forradalmi bizottság« aznapi utolsó ülésén Csonka Pál profesz- szor javasolta, hogy szavazzanak bizalmatlanságot Kónya Alberttel és Sőtér Istvánnal szemben. Elhatározták, hogy az autonómia ügyében a többi egyetemmel közösen lépnek fel a kormánynál. De már a megtévesztett hallgatók is kezdtek tisztán látni: az ülésen egyikük aggodalmát fejezte ki a mind sűrűbben szállongó hírek miatt, melyek szerint a munkás- és parasztszármazású hallgatókat el akarják távolítani az egyetemről. Ezen a napon a katonai törzs átköltözött a Böszörményi útra.

November 4-én megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, a szovjet csapatok a nép segítségére jöttek.

Az egyetemen nagy sürgés-forgás kezdődött. Iratokat égettek, fegyvereket hordtak a pincékbe. A fegyverben álló hallgatók nagy része letette a fegyvert. Egyeseket azonban az utolsó pillanatig meg tudtak téveszteni, még november 4-én is fegyverben voltak a város szélein és különböző objektumokon. Voltak, akik még tovább harcoltak.

A »forradalmi bizottság« legális működése megszűnt, iratait Csonka Pál vitte lakására. Illegálisan azonban tovább működött, ez különösen a szakszervezeti választásokkor volt érezhető; tagjai egy része szakszervezeti bizottsági taggá vedlett át.

A dolgozók azonban mind határozottabban állították helyre saját államuk rendjét. November elején disszidált Jankovich István, a dzsentriivadék, volt horthysta tiszt, megszökött Csáthy Tamás V. éves mérnök- hallgató, horthysta tiszt fia. Megindult az ellenforradalom vezéreinek szökése. Örökségük azonban itt maradt. Az ellenforradalom 12 napja egyetemünkön 868 367 forint kárt okozott, a két egyetem közös könyvtárában 10 000 forint volt a kár, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig 1 967 000 forint.

ll