Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

és népszerűsítése mellett évről évre új elméletekkel gazdagítja és építi fel a talajmechanika tudományát. Nincs olyan ága az elméleti és alkalmazott talajmechanikának, ahol újat, maradandót ne alkotott volna. Sík- és cölöpalapozások teherbírása, támfalakra ható földnyomás, rézsűk állékonysága, útburkolatok méretezése, a képlékenységtan továbbfejlesztése csak a legfontosabb témakörök, melyekkel foglalkozott.

Elméleti munkássága mellett a legnagyobb gondot egyetemi előadásaira, a hallgatók oktatására és nevelésére fordította. Kiváló előadó volt, lenyűgöző tudással, kristálytiszta logikával s a leggondosabb, részletekbe menő precizitással a legnehezebb problémákat is könnyen érthetővé tette, amellett előadásai érdekesek, lebilincselők voltak. Hallgatói szerették, s évek múlva is gyakran fordultak hozzá tanácsért. Szigorú, de mindig igazságos professzor volt, ki sokat követelt hallgatóitól, de a legmesszebb- menően megadta a segítséget a tudomány megértéséhez és alkalmazásához.

Nem hanyagolta el a gyakorlati munkát sem. A felszabadulás után mint szakértő minden nagyobb építmény alapozási kérdéseiben közreműködött, a szegedi Tisza-híd, a Ferihegyi repülőtér, a budapesti földalatti vasút és a Dunai Vasmű talajmechanikai problémái csak néhány példa gyakorlati működéséből; a kérdések önálló, egyéni megoldása, az alaposság, gondosság jellemezte szakvéleményeit. Elméleti kutatásait is mindig a gyakorlat, a gazdaságos építés szolgálatába állította. Tudományos eredményeiért és az újjáépítésben való fontos közreműködéséért 1948-ban az elsők között részesült a Kossuth-díj kitüntetésében. 1946-ban az Akadémia egyik értekezését a Marcibányi-díjjal jutalmazta, s 1950-ben rendes tagjai sorába választotta.

Jáky Józsefet mint embert ritka jellemszilárdság, az igazság minde- nekfelett való tiszletete, hatalmas munkabírás, állhatatosság, mély haza- szeretet és melegszívűség jellemezte; méltó arra, hogy az ifjúság példaképül válassza. Korai halála mérhetetlen veszteséget jelentett hazájának és a tudománynak; hátrahagyott gazdag öröksége kötelességünkké teszi, hogy az ő szellemében kövessük az utat és a példát, melyet számunkra mutatott.

Kezdi Árpád

98