Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Elhunyt professzoraink
A göttingeni kísérleteket 1925-ben beadott doktori disszertációjában dolgozta fel. Ebben az aerodinamikai laboratóriumok légcsatornáiban a levegőáramlás egyenetlenségeinek szűrők alkalmazásával történő kiküszöbölésének problémájával foglalkozik. Disszertációjának címe: Perforált lemezek hatása potenciális légáramlásban. 1925—26. évben Rockefeller-ösztöndíjjal 6 hónapig Londonban az Imperial College of Science aviatikái laboratóriumában, majd további 6 hónapig újra Göttingenben dolgozik. Angliában speciális technológiai és repülőgép-szerkezettani előadásokat hallgat, és sorra látogatja a nagyobb aviatikái gyárakat. Londonban új kísérleti berendezést tervez, és behatóan kísérletezik a repülőgépek dugóhúzó-mozgásával, amely sok szerencsétlenséget okozott. Kísérleteinek eredményét Untersuchungen über Autorotation címen közli, melyet több nyelvre lefordítottak. Göttingenben — az amerikai és angliai léghajó katasztrófák hatására — a különféle beállítási szöggel haladó léghaj ótestekre működő nyomás eloszlásának számítással történő meghatározásával foglalkozik. A talált megoldást az Akadémia elé terjeszti, de részletes külföldi publikációra nem került sor, mert az Akadémiánál történt bemutatása után Kármán német nyelven közölte a probléma Abodyéhoz hasonló megoldását. Ugyancsak Göttingenben kísérletsorozatot folytat le a turbulens légáramlás struktúrájának megismerésére és a dinamikai eredetű súrlódás tanulmányozására. E vizsgálódásait a már említett dugóhúzó-mozgásnál fellépő jelenségek felderítése céljából végezte, és eredményeit elméleti megjegyzésekkel együtt a Technikában tette közzé. Tanulmányút járói visszatérve a Légügyi Hivatal aerodinamikai referense, majd a repülőgép ellenőrző osztály, később a tudományos osztály vezetője lesz. A Légügyi Hivatalban a repülőgépek szilárdsági vizsgálatával, a gyártás ellenőrzésével, a gépteljesítmények megállapításával foglalkozik. Elméleti vonalon behatóan foglalkozik a repülőgépek dinamikai igénybevételével és a stabilitás és igénybevétel kapcsolatával, valamint a repülőgépszárny elmélet fejlesztésével. Tudományos munkásságának elismeréséül magántanári képesítést nyer 1929. december 23-án. Magántanári próbaelőadásának anyaga A repülőgépek stabilitásának aktuális kérdései címen a Technikában jelent meg. 1931-től a gépészmérnöki karon mint megbízott előadó A repülőgépek stabilitásának aerodinamikai problémái címen tart előadást. 1933-tól a Mechanikai tanszék helyettes tanáraként a Mechanika II. f. előadója. 1934. július 18-án rendkívüli tanárrá, majd 1936. július 2-án rendes tanárrá nevezik ki az Aerodinamikai tanszéken. A Mechanikai tanszéken helyettes tanári munkakörét 1941-ig továbbra is ellátja. Tanári kinevezése után nagy lendülettel fog a munkához, és megteremti az Aerodinamikai Intézetet, amelynek légcsatornáját maga tervezi. Az intézetben végzett kísérleteit és elméleti tudományos munkáit folyamatosan publikálja, 1935-ben, az azóta ugyancsak tragikusan el- húnyt dr. Feimer Lászlóval együtt a Ludovika Akadémia megbízásából megírja Mechanika című könyvét, amelyet a Műegyetem hallgatósága 94
