Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

FRIEDRICH LORÄND

(1891—1946)

Budapesten született, és a messzi Svédországban, Stockholmban halt meg. Iskoláit is Budapesten végezte, építészmérnöki oklevelét az első világháború idején szerezte meg. Rövid ideig — 1918-tól — a fővárosnál volt mérnök, de már 1920-ban ismét az Egyetemen működött mint tanársegéd, 1925-től pedig mint adjunktus Hültl Dezső Újkori Építészeti Tanszékén.

Egészen haláláig az egymás nyomába lépő építész generációk nevelésével foglalkozott. Nyilvános rendes tanárrá 1942-ben nevezték ki, az összevont Ókori és Újkori Építészeti Tanszékre. A felszabadulás után 1946-ban súlyosan megbetegedett, s bár a magyar építésztársadalom kollegiális segítségével kijutott Stockholmba, Olivecrona professzor sem tudott segíteni rajta.

Építészeti munkái főleg bérházak Győrött, Budapesten a Budaörsi úton, villák, családiházak, de épített iskolát Nagykanizsán, Szombathelyen, evangélikus templomot Óbudán és egyebeket is. Tervpályázatokon is, a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy pályázatain is többször díjat nyert.

Szakirodalmi munkássága főleg előadásokra koncentrálódott ; például a Mérnöki Továbbképző Intézet vagy a Soproni Nyári Egyetem kurzusainak keretében tartott előadásokat. Néhány munkája nyomtatásban is megjelent.

Csendes, komoly, kevés humorú ember volt, szorgalmas művelője szakmájának, tanár korában sokat és intenzíven foglalkozott témáival. Műveiben is ez a magatartás érvényesül: architektúrájuk a húszas—harmincas évek mértéktartó eklektikájának jellegzetességeit hordozza.

Egyeteme és kollégái, volt tanítványai megbecsüléssel emlékeznek rá.

Major Máté

92