Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Elhunyt professzoraink
Az első világháború után egy ideig Kassán maradt, majd 1921—23-ban miniszteri tanácsosi rangban a Földművelésügyi Minisztériumban mint kultúrmérnöki kerületi felügyelő teljesített szolgálatot. 1923 ősze fordulópontot jelent Rohringer Sándor életében: a Műegyetem előterjesztésére a vízépítéstani tanszék ny. r. tanárává nevezték ki. Üj feladatok, sokkal szélesebbkörű, sokoldalúbb tevékenység vártak rá új hivatásában, melyet százszázalékosan töltött be. Mert teljesértékű tanár volt: tanított, példaadással nevelt, kutatómunkájával külföldön is elismerést szerzett a magyar névnek; a vízépítéstan oktatását a külföldi nagy egyetemek színvonalára emelte. Nem volt a fantáziának, a csillogó elméletnek embere, hanem inkább gyakorlati mérnök, fáradhatatlan szervező, elmélyedő kutató és kritikus megfigyelő. Ezek a hajlamok vezették akkor is, amikor rengeteg fáradság és utánjárás árán megteremtette az ország első, korszerű vízépítési laboratóriumát, amelynek nemcsak az egyetemi oktatás látta hasznát, hanem a vízépítési gyakorlat is. Mindenkor részt vett az országos érdekű vízi kérdések megoldásának megvitatásában. Éveken keresztül vezette a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályát. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályán kívül, amelynek alelnöki tisztét is viselte, számos más tudományos egyesületnek, valamint közhasznú bizottságnak és tanácsnak volt tevékeny tagja. Különösen szívéhez nőtt az Alföld boldogulásának elősegítését célzó vízi munkálatok ügye. Ezen a téren a szókimondó bíráló szerepét töltötte be. Irodalmi működését a Vízügyi Közlemények, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, az Öntözésügyi Közlemények, a Technika, a Hidrológiai Közlöny, az Időjárás, a Köztelek, a Math, és Term. Tud. Értesítő stb. hasábjain fejtette ki. 1918 után az ő szerkesztői fáradozásának volt köszönhető a Vízügyi Közlemények újraindulása. Hidraulikai számítások c. tankönyvét nemzedékek sora forgatta. Különös szeretettel foglalkozott az Alföld sorskérdéseivel és a vízépítési kismintakísérletekkel. Az utóbbi tárgykörben elért eredményei nemzetközi kongresszusokon is szép sikert arattak. Tudományos vonatkozásban ki kell emelnünk az alföldi talaj-vízszín megfigyelő kúthálózat létesítésére és a megfigyelések feldolgozására vonatkozó munkásságát, amellyel úttörő tevékenységet végzett. Érdemeinek elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjává választotta. A Műegyetem igazgatásában előbb mint a Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja, majd a kibővült Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora fejtette ki eredményes működését. Nyugalomba vonulása után sem tudott egészen elszakadni az egyetemi élettől. Élete végéig — súlyos betegsége okozta szenvedéseit legyűrve — mint meghívott előadó hirdette a közigazgatási osztály ifjainak a vízépítéstani munkálatok nagy nemzeti fontosságát. Az alkotó mérnök, a kutató és az ifjúságot szerető tanár jellemén belül a természet alázatos szeretetét hirdető bölcs volt az Ö igazi egyénisége. így éljen emlékezetünkben! Dr. Németh Endre 91
