Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Elhunyt professzoraink
DB. HÜLTL DEZSŐ (1870—1945) A XX. század első négy évtizedének kaleidoszkópszerű, lázasan nyugtalan színváltozásaiban, melyek építészetünkre is sorsszerű következetességgel hatottak ki, az arehitektusi öntudat egyik leghatározottabb képviselője dr. Hültl Dezső impozáns alakja volt. Talán ő az utolsó, aki a magasabbrendű építészszakmai tradíciókat méltóan tudta megtestesíteni, akkor, amikor a haladás gondolata elől sem zárkózott el. Mint az építészettörténet újkori részének professzora közel három évtizeden át hirdette meggyőződéstől átfűtött, fascinálóan színes előadásokkal az architektúra örök igazságait, és előadásai mindig igaz élményt jelentettek hallgatói számára. Dr. Hültl Dezső elsősorban és mindenekfelett pi'ofesszor volt, aki az építészek felsőbbrendű nevelésében látta hivatását. Szinte úgy tetszik, hc^v gazdag tervezői, alkotótevékenysége, sokoldalú közéleti szerepvállalása, kitüntetéseinek tekintélyes sora csak arra szolgált, hogy a katedráról nagyobb hatással hirdethesse egy élet tapasztalataiból leszűrt építészeti tanulságait. Hallgatóihoz való viszonyát a meleg közvetlenség jellemezte, de brilliáns rajzokkal kísért magasszintű előadásaival megkülönböztetett tekintélyt és tiszteletet tudott önmaga és az egyetem iránt biztosítani. Alkotásokban gazdag életét a nyugodt, kiegyensúlyozott munka töltötte ki. Felsőbányán született 1870-ben. Iskoláit ott és Budapesten végezte. Műegyetemi tanulmányait az első magyarországi építészi műszaki doktori oklevéllel koronázta meg. Hauszmann Alajos mellett kezdi oktatói működését mint tanársegéd, majd adjunktus és gyakorlati tevékenységét a királyi palota akkor folyó tervezésének egyik munkatársa gyanánt. 1913-ban mestere, Hauszmann utódaként a Műegyetem Üjkori Építészettörténeti Tanszékére kap kinevezést, melyet 1940-ben történt nyuga- lombavonulásáig vezet. 1917—18. évben a mérnök- és Építész Kar dé88