Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Dr. Gyalai Mihály: Egyetemünk jellemző adatai

gatásban részesültek; az évközi átlaglétszám alapján számítva fejenként mintegy 4 330 forintot nyújtottunk ténylegesen egy-egy nappali tagozatú hallgatónknak. Különösen cseng ma dr. Tóth Lajos egykori kultuszállamtitkárnak 1924 őszén a Műegyetem tanácsához intézett következő meg- szövegezésű értesítése a megindítandó egyetemi és főiskolai statisztikai felvételekről: »Budapest székesfőváros tanácsa a budapesti főiskolák diákságának egyre általánosabb és nagyobb mértékű nyomorától indítva, az ennek csökkentésére irányuló intézkedések sorában legelőször szükségesnek tartja a főiskolai diákstatisztika elkészítését. . .« A 77 kérdést tartalmazó és majdnem az egész területet felölelő kérdőívek alapján készült nagy statisztikai felvételnek a mi területünkre vonatkozó adatai az alábbi sivár képet tárják elénk:

Tandíjmentes volt 42 hallgató (6,3%). Féltandíjat fizetett 83, azaz 12,5%- Köztisztviselői kedvezményt élvezett 33 (5,0%). Tandíjat tehát 504 lő, azaz 76,2% fizetett.

Az összes hallgatók közül hozzátartozója tartott el 489 hallgatót (73,9%), hozzátartozója csak részben tartott el 118 hallgatót, azaz 17,8 százalékot. Saját keresetéből élt a hallgatók 8,3%-a, azaz 55 fő.

Tankönyvvel rendelkezett 64 hallgató (9,7%), részben volt tankönyve 353 diáknak (53,3%), egyáltalán nem volt könyve 245 hallgatónak, ami 37,4%-nak felelt meg. Jegyzete volt 62 hallgatónak (9,4%). 481-nek csak részben volt jegyzete (72,6%), míg 18 %-ot kitevő 119 diáknak semmiféle taneszköze nem volt.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a külföldi utazások szempontjából kétségtelenül kedvezőbb az akkori kép, bár a hallgatók nagy része valószínűleg az első világháború kapcsán járta be a külországokat. Azonban még így is a külföldön járt és 46,1%-ot kitevő 305 diák közül 99-en jártak külföldi tanulmányúton. Ezzel szemben hallgatóink közül az utóbbi tanév folyamán 193 fő vett részt néhány napos külföldi tanulmányúton, nagyrészt a hazánkkal szomszédos államokban.

1955. október 15—i adatok alapján hallgatóink közül a kötelező orosz nyelven kívül 127 vett részt angol, 30 francia, 198 pedig német fakultatív oktatásban, ami 4, 1, illetve 7 százaléknak felel meg. Ebből a szempontból sajnos, az egykori állapotok lényegesen jobbak voltak és e téren még sok a tenni valónk. 1925-ben egy modern nyelvet beszélt a hallgatók 35%-a, két modern nyelvet 13%-a, három modern nyelvet pedig 3%-a, de volt olyan is, aki négy modern nyelvet beszélt. A fentieket részletezve németül beszélt 51%, franciául 13%, angolul 5 és olaszul 2%.

Az 1929/30. tanévben a hallgatók 10,8%-a volt külföldi, zömmel a négy szomszédország egykori magyar államterületeiről. Egyéb külföldi azonban már csak 4 fő volt. Ezzel szemben egyetemünkön az 1955/56. tanév során 57 külföldi idegen honos tanult, köztük 8 albán, 7 görög, 1 kanadai, 39 koreai, 1 lengyel és 1 spanyol.

Végezetül mondjuk még el, hogy a magyar mérnök- és építészmérnök-képzés ma 16 162 m2 alapfelületű épületet vesz igénybe mintegy 202 helyiséggel, így minden hallgatóra mintegy négy □ méternyi helyiség, egy73