Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve

szaki fejlesztés ütemével arányosan emelni kell a vezetés színvonalát, a szellemi és fizikai munka közti döntő különbségek megszüntetése, a termelőerők fejlődésének tendenciája, mind több mérnököt követel, mert a közép- és alsó káderek, de még a dolgozó tömegek munkájának színvonala is közeledik, számos esetben elérkezik a mérnöki munka színvonalához. Mindez arra mutat, hogy a drezdai rektor megállapításai nagyon is szilárd alapokon nyugszanak. S ezek a megállapítások, az e téren egyébként is elmaradt magyar közlekedésre fokozott mértékben érvényesek márcsak azért is, mert a közlekedés egyike a legjobban, legmagasabb fokon mecha- nizálható üzemeknek, melynek különösen sok adottsága van az automatizálás, a telemechanika, a távvezérlés, a kemizálás, az elektrifikálás és az atomenergia célszerű felhasználására. Az ilyen berendezések létesítése, főleg pedig az ezek segítségével való forgalomlebonyolítás okvetlenül számos, a legmagasabb szinten képzett mérnököt kíván.

Figyelembe véve, hogy a szállítási feladatok jellege változatlanul megköveteli az ilyen berendezésekkel lebonyolított közlekedés üzemvitelének a népgazdaság minden ágával és üzemének működésével való magasszínvonalú koordinálását, azt hiszem, a fenti állítás erről az oldalról is igazoltnak tekinthető. Nyilván ezek a szempontok lebegtek azok előtt is, akik a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervére vonatkozó irányelveket összeállították, s abban javasolják a műszaki egyetemek első éves hallgatóinak 40 százalékkal való emelését. A műszaki egyetemeken belül van a közlekedési üzemmérnöki kar is, az irányelvek a közlekedés vezetésének, technikájának és tudományának színvonalát is javasolják magasabbra emelni. Kik fogják ezt a feladatot megoldani? Ki fogja az igen jelentős mértékben előirányzott fejlettebb technikai eszközöket tudományosabban megalapozottan, magasabb színvonalú vezető munkával a lehető legmesszebbmenően kihasználni, ha nem gondoskodnak kellő időben megfelelő káderekről?

Vajon egyedül a közlekedésre nem áll az »Irányelvek« megállapítása: »Növekvő számban kell rendelkezésre bocsátani kiválóan képzett és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét.«

A közlekedés területének, de felsőoktatási intézményünk minden tagjának is teljes tudatában kell lenni, s ha nincs, hangsúlyozottan fel kell rá hívni a figyelmet, hogy a műszaki egyetemen keresztül a közeli jövő mellett, a távolabbit is építjük, s ahogyan e téren dolgozunk, olyan lesz szeretett szakmánk jövője. Kétségtelen, hogy az itt elkövetett hibák és mulasztások nem a következő egy-két évben válnak nyilvánvalóvá, de valóságos történelmi felelősség nehezedik ránk azért, hogy a nagymúltú magyar közlekedésügy a közlekedési ipar, a közlekedési intézmények jövője, a szá- guldva felfelé törő egyéb ágazatok között hogyan fogja a helyét megállni. Azt hiszem, mi vállaljuk e történelmi felelősséget, de elismerjük, hogy a jövőért az eddiginél is jobban kell dolgozni.

47