Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve
A fentiekben vázolt, 1953-ban felszínre vetődött gondolatok bizonytalanság érzését keltették a dolgozók, oktatók és hallgatók soraiban egyaránt. Hihetetlen erőfeszítések közben történt meg az egyetem profiljának tisztázása, ideiglenes tantervének összeállítása és fokozatosan a tantárgyak programjának elkészítése is. Fokozta a bizonytalanságot, hogy 1953-ban a budapesti Építőipari Műszaki Egyetem következetes álláspontja a vasútépítő szak visszacsatolására elfogadtatott, s az ehhez a szakhoz tartozó hallgatókat — az összhallgatóság felét — Budapestre telepítették át. Az eredeti közlekedési »egyetemi« koncepcióból, a valamennyi népi demokratikus államban tapasztalt fejlődéssel ellentétben, Szolnokon immáron egykaros főiskola maradt, mely kizárólag »üzemeltető« mérnököket volt hivatva kiképezni. Ilyen körülmények közt indult meg a szaktárgyi oktatás, kizárólag Budapesten lakó és ott a közlekedési tárca területén főállásban levő kellően színvonalas oktatók valóban áldozatkész munkája eredményeként. A káderkérdés megoldhatatlan lett volna, ha a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, elsősorban pedig a MÁV nem engedte volna át legszínvonalasabb tudású dolgozóit legalább fél állásra az egyetemre. E probléma sikeres megoldásához, az oktatógárda nevelői hivatása mellett azonban nagyban hozzájárult, hogy kormányzatunk felsőoktatási politikája a kar Budapestre helyezésével kecsegtetett, s ily irányú tervéről az Oktatásügyi Minisztérium nem egy ízben hivatalosan is nyilatkozott. Oktatóink tehát a nehéz körülmények között vállalt nevelési munka Szolnokon való folytatását joggal rövid idejűnek vélték. Ilyen körülmények közt érvényesült karunkra vonatkozólag is az a kormánypolitika, mely az egyetemeknek lehetőleg az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe vonását tűzte ki célul. így 1953. július 1-ével a szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem átkerült e tárca főfelügyelete alá. E tény az oktatási munka színvonalára számottevő előnnyel járt, viszont a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium nem vonta meg támogatását az egyetemtől, sőt érezhető mértékben még ki is terjesztette. Közben egymás után megalakultak még hiányzó szaktárgyi tanszékeink is. A már felsoroltakhoz 1954-ben a Vontatási és Vasútépítési, 1955- ben a Közlekedésgazdaságiam, majd 1956-ban a Gépjárműszerkezettani tanszék megszervezése csatlakozott. Az új tanszékek első feladatuknak a nálunk ez ideig egyetemi vonatkozásban nem kellőképpen müveit, és ilyen színvonalon még elő nem adott oktatási anyag összeállítását tekintették. Egymás után jelentek meg az Oktatásügyi Minisztérium valóban megértő támogatása következtében szaktárgyi jegyzeteink, melyek közül nem egy második, harmadik átdolgozásban már megközelítette az egyetemi tankönyv színvonalát is. Anélkül, hogy a mennyiségi jellemzők jelentőségét túlbecsülnénk, érdemes megemlíteni, hogy szaktárgyainkból 7600 oldalnyi 35 kötetnyi jegyzet áll hallgatóink rendelkezésére (az alapozó tárgyakról nem beszélve), s pótolja nagyrészt a hiányzó szakirodalmat is. E nagyjelentőségű munka sikeres végrehajtásában döntő jelentőségű volt az azonos tárgyú szovjet szakirodalom, a továbbra is többnyire közlekedési főállásban maradt oktatók gyakorlati munkája és a kényszerűségből is hamarosan széles keretekben kibontakozott nemzetközi kapcsolatok, s az ezzel együttjáró gyümölcsöző kooperáció. 43
