Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete

megeinek és az archaisztikus formálás-dekorálásnak bizonyos fokú ellentmondása sem tudja lerontani az alkotás határozott nagyvonalúságát, monumentalitását .

Az ipari épületek feltételeihez hasonló feltételek — a korszerű szerkezetek és a funkcionális kötöttség adottságai — alakították ki a tíz év talán legkiválóbb, legnagyszabásúbb alkotását, a budapesti Népstadiont 39, 40 kép) — Dávid K. és munkatársai művét. A Stadion, bár tervezése még mélyen az első szakaszban kezdődik, és az első szakasz építészeti felfogásából bontakozik ki, bár a második szakasz is beleviszi jellegzetességeit, s bár teljes kiépítésének második üteme még hátra van, arénájának nagyszerű térhatásával, pilonjainak monumentális ritmusával számos gandolatát veti fel építészetünk továbbjutási lehetőségeinek. Kár, hogy a mű városba, környezetbe helyezése — az építész, sőt az építészet hibáján kívül -— nem a legsikerültebb.

Az elmúlt tíz esztendő mindkét szakaszának építészeti fejlődésében jelentős szerepet játszanak azok a tervek és tervpályázatok, amelyek még nem valósultak meg, esetleg más formában, vagy egyáltalában nem fognak megvalósulni. Ezek között vannak egyes épületekre, épületegyüttesekre, városrészekre, sőt egész városokra — ezek rendezésére, újak kialakítására — vonatkozó tervek, melyek erényeikkel és hibáikkal egyképpen jellemzik születésük idejének törekvéseit, és pozitívumaikkal egyképpen hozzájárulnak a továbbhaladáshoz, a fejlődéshez. De tárgyalásukra, még csak egyes kiemelkedő tervek ismertetésére sem adhat keretet ez a vázlat.

Egyetlen ilyen tervről azonban — úgy érzem — mégis meg kell emlékeznem s ez Nagybudapest általános városrendezési terve, melyet tíz év erőfeszítései és vitái — ezek közt az 1953 őszén tartott jelentős építőművészet! tanácskozás12 — után Preisich G., Heim E., illetőleg Benkhard A., Nyíri I., Perényi I., Rimanóczy Gy. és munkatársaik alakítanak ki, s melyek kormányzati jóváhagyása sajnos még mindig késik. A terv — egyébként indokolt gazdasági-műszaki meggondolások alapján — talán kissé túlzott tiszteletben tartja a Főváros — elsősorban építészeti — adottságait, de nem is akadályozza a későbbi, merészebb gondolatok megvalósítását.

Sokkal inkább fogja ezt akadályozni az, hogy amíg a terv jóváhagyása meg nem történik — s ez vonatkozik más, vidéki városaink általános rendezési tervére is — s amíg a jóváhagyott terv megvalósítását az építkezések helykijelölésénél, telepítésénél és végrehajtásánál megfelelő és valóban tiszteletben tartott rendszabályokkal nem biztosítják, olyan, hosszú időkig kiküszöbölhetetlen, beépítési, városépítési hibák történhetnek, melyek illuzórikussá teszik ezt az annyi szellemi és anyagi erő koncentrálásával létrehozott tervet.

Tekintsünk most egy pillanatra végig — emlékezetben — építészetünk fejlődésének e második szakaszán is, s itt is világossá lesz számunkra az a tévedés, mellyel e szakaszt útjára indítottuk, s mellyel egy ideig irányítottuk. Ez a tévedés a lenini hagyományértelmezés13 eltorzításával szü12 Budapest városépítészeti kérdései. Építőipari Könyv- és Lapkiadó Vállalat,

Budapest, 1952.

is »Birtokba kell venni azt az egész kultúrát, melyet a kapitalizmus hagyott hátra. És fel kell építeni belőle a szocializmust, Birtokba kell venni az egész tudományt, a technikát, minden ismeretet és a művészetet. Éneikül nem építhetjük fel a kommunista társadalom életét.-« Lenin: A szovjet hatalom sikerei és nehézségei. Lenin Müvei, 29. kötet. 57—58. o. Szikra, Budapest, 1953.

178