Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Elhunyt professzoraink
értékek levezetésének tudományos összehasonlítását és kiértékelését voltak hivatva szolgálni. Ezenkívül több művében foglalkozik a geodéziai mérések pontosságának és kiegyenlítésének kérdésével, amit nemcsak e tudomány fejlődésének kétségtelen iránya, hanem a technika hatalmas fejlődése által megkövetelt mind szabatosabb mérési eredmények elérése is szükségessé tesz. Helsinkiben 1933-ban tanulmányozza az invardróttal végzett szabatos alapvonalméréseket, és a finnországi Nummelában, majd Budapesten végez szabatos invardrót méréseket. A budapesti mérésekről 1951-ben könyve jelent meg az Akadémiai Kiadó kiadásában. Egész életében kiváló figyelmet szentelt a különböző műszerek fejlődésével foglalkozó tanulmányoknak. Ö maga több kiváló műszert szerkesztett, így a magyar felsőrendű szintezés műszerét és a szabatos prizmás tahimétert is. 1932 óta vezeti és irányítja a Székesfőváros új városmérését, működése alatt a főváros szabatos felvételének mintegy kétharmad része készült el. A felszabadulás után legfontosabb hidaink újjáépítés előtti felvételi munkáit vezette, így többek között a budapesti Szabadság»híd, Margit-híd, Petőfi-híd, Erzsébet-híd, újpesti összekötő vasúti híd, szegedi közúti Tisza-híd geodéziai méréseit. Hatalmas és széleskörű irodalmi működését az a 120 tanulmány jellemzi, amelyekben a geodézia legkülönbözőbb ágaival foglalkozott, s melyek közül számos több idegen nyelven is megjelent. Legkiemelkedőbb alkotása azonban a négykötetes Geodézia tan- és kézikönyve, mely már 1918—20-ban megjelent. Evvel a könyvével, amely a hazai műszaki irodalom egy igen jelentős és úttörő alkotása, pótolhatatlan segítséget nyújtott nemcsak egyetemi hallgatóinknak, hanem gyakorló mérnökeinknek is akkor, amikor a technika legtöbb ágából magyar nyelvű szakkönyv még nem állt rendelkezésre. A könyvért a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyéremmel tüntette ki. A könyv jelentőségére jellemző, hogy 1954-ig összesen 5 kiadást ért el. Egészen természetes, hogy ez a több évtizedes tudományos és irodalmi működés, mely mérföldekkel vitte előre a geodéziai tudomány fejlődését, elnyerte a legmagasabb elismerést. 37 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választja. Ezenkívül a legkülönbözőbb országos tanácsok és egyesületek vezetőjének, díszelnökének és tiszteletbeli tagjának választják. Az oktatás terén kifejtett kimagasló érdemei elismeréseképpen felső- oktatásunk vezetői 1953-ban a »Felsőoktatás kiváló dolgozója« címmel tüntették ki, majd 1954-ben »Népköztársasági Munkaérdemrend«-et kapott. Megrendülve gondolunk arra a hatalmas veszteségre, amely egyetemünket érte Oltay Károly halálával, de erősít az a tudat, hogy élete és munkája nem volt hiábavaló, bennünk él tovább tudományos szelleme, amit továbbra is átadunk hallgatóinknak. Horváth Kálmán. 110
