Batalka Krisztina: Négy technikus élete 1943 nyarán - Egyetemtörténeti Füzetek sorozat (Budapest, 2021)

A négy technikus

Dr. Ormai Gyula (1922-1983)

1922-ben született Szolnokon, az 1940/41. tanévben iratkozott be a Műegyetemre, 1946-ban vehette m át diplomáját. 1979-ben vasútépítéstanból műszaki , doktori címet szerzett, ekkor már a MÁV dolgo-W zója volt: a zalaegerszegi osztálymérnökségen sza-00^^^ kaszmémök, a MÁV Pályaépítő és Felújító Üzemi vállalatnál építésvezető, a MÁV Tervező Intézetnél irányító tervező, a Vasúti Tudományos Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs. 1983-ban hunyt el, halála előtt két héttel még leadott egy cikket a Sínek világa című folyóirat számára.

Dr. Répay Győző (1922-2006)

1922-ben született Budapesten. Az 1940/41. tanévben kezdte műegyetemi tanulmányait, 1944-ben több mérnökhallgatóval együtt őt is kitelepítették Németországba, ahonnan hazatért (minderről naplót is vezetett). 1945-ben kapott diplomát, majd a fővárosban és Bihar megyében végzett geodéziai munkákat. 1947-ben a közlekedésügyi minisztérium alkalmazásába került, ahol 1953-ig több budapesti híd munkáiban vett részt. 1953-60 között a Fővárosi Mérnöki Tervező Irodában dolgozva különböző mélyépítési létesítmények tervezésével és ellenőrzésével foglalkozott. 1960-tól a Budapesti (később Közép-Dunavölgyi) Vízügyi Igazgatóság csoportvezető főmérnöke, majd a MÁV tervező Intézet tervezője volt, közben 1963-ban a közlekedésgazdasági mérnök oklevelet is megszerezte. 1969-től rokkantsági nyugdíjba kényszerült, ám ekkor is aktív maradt: 1972-ben műszaki doktori címet nyert el, az 1970-es években pedig a BME Közlekedésmérnöki Karon tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott, több írása jelent meg a Jövő Mérnöke című műegyetemi újságban is. 1995-ben aranydiplomát, 2005-ben gyémántdiplomát vehetett át.