Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1990-1991
1991. február 25. (261-412) - 1. Tájékoztató a Jövő Mérnöke munkájáról - 2. Az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítása - 3. Javaslat az 1991. évi gazdálkodás ideiglenes rendjére - 4. Javaslat szervezeti egységek megszüntetésére, átszervezésére - 5. Javaslat alapítvány kezdeményezésére, valamint a Nemzetközi Színinformációs és Színoktatási Központ, ill. Múzeum Egyetemünk területén történő felépítésére - 6. Módosítási javaslat a tanterem elnevezéssel, szoborállítással kapcsolatos egyetemi tanácsi határozathoz - 7. Javaslat tiszteletbeli doktori cím adományozására
1990-ben végzett munkájáról 3. Személyi kérdések A lapot eredetileg 5 újságíró, 1 gyakornok, 1 felelős szerkesztő készítette, míg a személyzethez tartozott 1 gépíró-titkárnő; 1 takarító-rajzoló-hivatalsegéd-mindenes; 1 sajtólevelező; 1 lapterjesztő. 1989 decemberében egy szerződéses munkatárs szerződését nem hosszabbítottam meg, a helyét nem töltöttem be. 1990-ben Samu Attila szerkesztőhelyettes a Reformhoz távozott (jelenleg ugyanott szerkesztőségvezető), a helyét nem töltöttem be. így a lapot az első félévben Bogdán Zoltán, Hajnal László és Zsenits Györgyi munkatársak, illetve Mészáros Gábor gyakornok készítették. A második félévben az Újságíró Iskolába távozott Mészáros Gábor helyére felvettem Szalai Anna pályakezdő munkatársat. Új gyakornok felvételére a Hírlapkiadó Vállalat nem adott lehetőséget. A sajtólevelező helyett az új technológia követelményeinek megfelelően egy tördelőszerkesztőt kellett alkalmaznom. A személyi kérdések szempontjából az országos feltételek katasztrofálisan romlottak. Korábban, ha az országos átlagnál alacsonyabb is volt a fizetése a JM újságíróinak, ezt részben kárpótolta, hogy viszonylag kényelmesen és szabadon — az országos lapoknál mindenképpen szabadabban — dolgozhattak, írhattak. A lap kiváló szakmai műhelyként működött. Aki itt tanult meg újságot csinálni, az biztosan megállta a helyét. (Néhány példa csak utóbbi 4 évben a JM-ből elszármazó újságírók szakmában betöltött helyéről: 5 fő, országos napilapnál munkatárs, 1 fő országos napilap főmunkatárs, 1 fő országos hetilap szerkesztőségvezető, 1 fő országos kéthetilap felelős szerkesztő.) 1990-ben az újságírói átlagfizetés 11,2 ezer Ft volt, ami kevesebb, mint az országos (újságírói) átlag fele. (A pluszjövedelmek két-három ezer forintot jelentenek havonta.) Jellemző példa lehet, hogy egy évvel korábban a lazsáló gyakornok, akit el akartam távolítani, két nap alatt a szerkesztői fizetést (17,2 ezer Ft) meghaladó bérért tudott elhelyezkedni legnagyobb országos napilapunknál. Vagyis: a szabad sajtó térnyerésével a lap, illetve az egyetem szabad szelleme már nem nyújt elegendő csáberőt. A fizetések katasztrofálisak, a szakma megtanulása pedig — amíg boldog-boldogtalan újságot csinálhat — nem elég vonzó ahhoz, hogy idecsalogassa a tehetséges embereket. S bár a Jövő Mérnökének még mindig jól csengő neve van a szakmában, ez ma már kevés ahhoz, hogy valaki innen akarja kezdeni a szakmát. A fentiek (és a mi(C
