Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1990-1991

1991. január 28. (182-260) - 1. Javaslat díszdoktori cím adományozására - 2. A felvételi szabályzat módosítása - 3. Javaslat egyetemi tanári kinevezésre - 4. Előterjesztés rektorhelyettesi megbízásra - 5. Állásfoglalás a gazdasági és műszaki főigazgató megbízásának megerősítéséről - 6. A főtitkári pályázat véleményezése - 7. Tájékoztató a boglárlellei anyaüdülő eladásának tervéről - 8. Egyebek - 1. Javaslat az ÁVB elnökeire - 2. Tájékoztatás béremelési javaslatról

- 6 A harmónia kialakítása - elsősorban az apparátusban - sokszor nem egyszerű feladat. (így pl. a kedvezőbb jövedelemviszonyok, a jobb munkafeltételek miatt mind egyetemen belülre /az elmúlt 10 évben 44 fő/, mind egyetemen kívülre jelentős a GMF-ról az elvándorlás.) - A változások, a "reformok", a korszerűsítések elhatározásakor, megvalósításakor a külső és belső korlátokra, feltételekre egyaránt tekintettel kell lenni. Külsőként jelentkeznek elsősorban a jogszabályok, valamint a kínálati piac hiánya a szolgáltatások területén; belsőként elsősorban a gazdasági műszaki apparátus orientáltsága, a meggyökeresedett szokások, módszerek, valamint az, hogy az egyetemi közhangulat - különösen a mostani időszakban - miközben elvileg szorgalmazza, nem minden esetben fogadja szimpátiával a változásokat. - Az egyetemi vezetés, az irányító tevékenység jellegéből (testületi, konszenzuson alapuló) , és a feladatok sokrétűségéből, bonyolultságából következően az elvégzett munka - a személyes felelősség mellett - sokszor, az esetleges sikerek szinte mindig több vezető, illetve az egyetemi testületek közös erőfeszítésének eredménye,amiben jelentős, esetenként meghatározó az egyes területekért felelős vezetők munkatársainak az érdeme is. - Az egyetemi igényeknek, szükségleteknek való jobb megfelelést nagymértékben akadályozza, hogy a költségvetési gazdálkodás rendszere - az elmúlt években elhatározott kisebb-nagyobb korszerűsítések ellenére - túlbürokratizált, -bonyolult, -centralizált, sok tekintetben elavult. Nem a feladatok "tartalmának" logikáját, hanem a "keretek"-kel való gazdálkodás, a "szabályos" elköltés követelményeit tekinti még mindig elsődlegesnek. Az anomáliák - a kínálati piaci hiányával tetézve - jelentkeznek a műszaki, a szolgáltató tevékenységek esetében is. A gazdasági, műszaki feladatokkal kapcsolatba kerülők, a szolgáltatásokat igénybevevők sokszor az anomáliák, a feszültségek, a sok "felesleges" munka okozójának az ott dolgozókat, a feladatokat ellátókat hiszik. A valóságban az egyetemi gazdasági-műszaki apparátus az esetek döntő többségében csak közvetítője a feladatoknak, (csak kezdeményezheti, javasolhatja az ésszerűsítést, az adminisztráció csökkentését, de) eljárnia az érvényes jogszabályoknak megfelelően kell.