Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1989-1990
1989. október 2. (6-133) - 1. Beszámoló a BME 1988/89. tanévi munkájáról és javaslat az 1989/90. tanévi munkatervre - 2. A műszaki felsőoktatás tantervi irányelvei - 3. Javaslat az idegen nyelvű képzés tanulmányi és vizsgaszabályzatára - 4. A költségvetés módosítása, döntés a tartalékkeret felhasználásáról - 5. Javaslat az 1990.évi Állami díjra
szak-üzemmérnöki végzettséget nyerhetnek (szaküzemmérnöki diplomaterv benyújtása és államvizsga eredményes letétele után). Az egyetemi szintű szakosító továbbképzésre pedig okleveles mérnökök vehetők fel(és, indokolt esetben más felsőfokú végzettségűek is, egyénileg előírt feltételek teljesítése esetén). A végzettek okleveles szakmérnök végzettséget nyerhetnek ( szakmérnöki diplomaterv benyújtása és szakmérnöki államvizsga letétele után). A felvételről és az oklevél odaítéléséről főiskolai szinten a szak képzésére feljogosított főiskola, egyetemi szinten a szakot oktató egyetemi kar dönt. A felsőfokú szakosító továbbképzést, ott ahol már évek óta eredményesen működik, ennek folytatásaként célszerű továbbfejleszteni. 36. A felsőfokú korszerűsítő továbbképzés felsőfokú végzettségűek számára különféle módon és munkamegosztásban kerülhet megszervezésre, a képzésben elsősorban érdekelt szervezetek, szakterületi központ, egy vagy több felsőoktatási intézmény részvételével. A felsőfokú korszerűsítő továbbképzés területén a műszaki felsőoktatási intézmények elsőrendű feladata szakonként a mérnöki tudás korszerűsítését célzó tanfolyamok céljainak és tartalmának összehangolása az alapképzés gyakorlatával és fejlesztési irányaival. Ebben a képzésben a főiskolák illetve az egyetemi karok többféleképp vehetnek részt, saját legjobb belátásuk szerint. Nevezetesen, a képzésben elsősorban érdekelt szervezetekkel való egyeztetés alapján, az alábbi tevékenységekre vállalkozhatnak: - részt vállalhatnak a továbbképzésben érdekelt szervezetek és szakterületi központok szakmai előkészítő munkájából - vagy magukra vállalhatják a tanfolyam leendő tanárainak konzultálását és képzését J - vagy közvetlenül a tanfolyam szervezését és végrehajtását (részben vagy egészben) Minderre olyan keretek között vállalkozhatnak, amely nem veszélyezteti már meglevő felsőoktatási folyamataikat. A szervezés és a lebonyolítás olyan módon és olyan megállapodások alapján történhet, ahogy ez az adott esetben legcélszerűbb. A felsőfokú korszerűsítő továbbképzést is - ott, ahol ennek már évek óta eredményes gyakorlata van ehhez kapcsolódva célszerű továbbfejleszteni. IX. 37. A jelen irányelvekben nem foglalkozunk a hazai felsőoktatás szakszerű, tartalmi fejlesztéséhez szükséges személyi és anyagi feltételekkel. Ezek az országos műszaki felsőoktatási politika külön eljárásait igénylik: szakonként és intézményenként külön-külön, szakadatlan felújítási és fejlesztési folyamatokban gondolkodva. Ezt akkor is meg kell tenni, ha valamelyik szakon az oktatási egységek szakterületük gyakorlatával rendszeres munkakapcsolatokban vannak, és - konkrét feladataik kapcsán - ennek keretében is képesek technikai infrastruktúrájukat felújítani és fejleszteni. A műszaki felsőoktatás tanár-, terület- és eszközigényes. A szakok jelentős részében a képzési célok teljesítéséhez időről-időre, ismételten az oktatási felszerelés csaknem teljes kicserélésére van szükség: például öt-nyolc évenként. A meglevő súlyos felújítási hiányosságok a képzési célok teljesítését veszélyeztetik, a képzés hatékonyságát csökkentik. A tanterveket, azonban - ezeket a súlyos nehézségeket látva is - úgy kell kidolgozni, hogy azok - elkészültük után egy-két éven belül - az I. évfolyamokon az érintett oktatási egységek jelenlegi tanári, alapterületi és felszerelési felkészültségére támaszkodva, gyakorlatba vehetők legyenek: legalábbis valamilyen korlátozott módon. 38. A hazai műszaki felsőoktatást szakonként és intézményenként, a műszaki felsőoktatás nemzetközi fejlődési irányait és gyakorlatát módszeresen tanulmányozva és mérlegelve kell fejleszteni. Kívánatos, hogy minden egyes hazai műszaki felsőoktatási intézmény szakonként mindig meg tudjon jelölni néhány, az illető szak területén mértékadó külföldi felsőoktatási intézményt, és ezzel rendszeresen vesse egybe tanterveit, tanítási gyakorlatát és fejlesztési törekvéseit. 8
