Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1989-1990

1989. november 27. (228-338) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Az új nyelvoktatási rend, tárgyi, anyagi és személyi feltételei - 2. A hallgatói képviseleti rendszer fejlesztése, a hallgatói jogosítványok újra fogalmazása - 3. A BME rektorának a 4M Ifjúsági Társadalmi Szervezet és az MFDSZ együttműködési megállapodása - 4. Az Egyetem és a FEB közötti együttműködési megállapodás - 5. Az Egyetem és az MHSZ közötti együttműködési megállapodás - 6. Előterjesztés a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre - 7. Javaslat a Villamosmérnöki Kar Erősáramú Intézete oktatási egységének névváltoztatására - 8. Az egyetemi tanácsi bizottságok tagjainak újraválasztása

- 7 nyelvtanfolyamokat igényelnek, szaknyelvi - szakfordítói ismereteiket kivánják bővíteni, a kötelezőnél több nyelvet kívánnak tanulni, stb. Azaz az alapoktatás mellett számos differenciált és speciális oktatási formára van növekvő igény. A lehetőségek figyelembe vételével kell döntést hozni abban a kérdésben, hogy a fenti igényeknek milyen mértékben köteles az egyetem saját forrásaira támaszkodva megfelelni ill. milyen mértékben lehet az egyéni erőforrásokat /szociális helyzetnek megfelelően/ mozgósítani. Mennyiben kell a második, harmadik idegen nyelv oktatásának egyetemi bázisát kiépiteni, és milyen mértékben célszerű /a hallgatók egyetemi anyagi támogatása mellett/ külső nyelviskolákat igénybe venni? Milyen mértékben köteles az egyetem támogatni azon nyelvtanárok átképzését, akiknek egy nyugati nyelvből már van diplomájuk, és azt többé kevésbé sikeresen oktatják, de egy másikat is oktatni kivánnak. Milyen mértékben köteles az egyetem a hallgatók nyelvválasztását figyelembe venni? Az a tapasz talat ugyanis, hogy a hallgatók rendkívül mereven ragaszkodnak a nyelvválasztási lapon elsőként megjelölt nyelvhez, a második ként megjelölt nyelvet egyáltalán nem akarják tanulni, pedig gyakran a másodsorban megjelölt nyelv is nyugati nyelv és ezt magasabb szinten tanulták a középiskolában, mint az általuk első választásként megjelölt nyelvet. A felvetett kérdések meg oldása a jelenleginél lényegesen határozottabb és koncepciózusabb vezetési tevékenységet igényel mind az Intézeti, a kari és egyetemi szinten. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy az egyetem kudarcot vall e fontos feladat megoldásában. Igen fontos kérdés a nyelvtanárok megfelelő díjazásának megoldása. A fizetések szükséges emelésének egy lehetséges megoldása egy olyan működésre való áttérés, ahol a nyelvtanárok mun kaköri kötelességként látnák el a hallgatók képzése mellett a téritéses képzési, oktatói nyelvtanfolyami, és a kapacitás függvényében külsők számára szervezett bevételes tanfolyamok kurzusaiba megnövekedett feladatokkal arányosan természetesen lényegesen magasabb fizetésért. Ebben a konstrukcióban az egyetem mintegy "megrendelné" a hallgatók képzését és té-