Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1988. november 28. (258-342) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. A BME és a műszaki főiskolák közötti együttműködés helyzete, feladatai, együttműködés más felsőoktatási intézményekkel - 2. AGMF szervezeti és működési szabályzata - 3. Önálló oktatási egységek, intézeti tanszékek alakításának - 4. Előterjesztés a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre - 5. Az állami vizsgáztató bizottságok elnökeinek megbízása - 6. Javaslat kitüntetéses doktorrá avatásra - 7. Javaslat díszdoktori cím adományozására - 8. Egyebek - 1. Az egyetemi nyelvoktatás fejlesztése - 2. Javaslat az egyetemi sportbizottság elnökére és titkárára - 3. Pótlólagos források felhasználása
Egyetemi Tanács Tudományos és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága 1980. november ÁLLÁSFOGLALÁS az egyetem és a műszaki főiskolák közötti együttműködés helyzete, feladatai, együttműködés más felsőoktatási intézményekkel (az ET november 2B-iki ülése számára) A Műszaki Felsőoktatás Tantervi Irányelvei még csak a következő hónapokban kerülnek egyetemi megvitatásra. Ezek több fontos ponton az egyetemek és a főiskolák eddigieknél sokkal szorosabb akcióegységét kivánják meg. Hazánkban - egyetemi életünkben is - lépten-nyomon visszatérő tévedés az, hogy az ilyen esetekben nagyrészt a kelleténél több tagú és a kelleténél több időtöltést jelentő bizottságok működtetésében, aprólékos együttműködési tervek szövegezésében látjuk a tennivalót. Ezért különösen figyelemre méltó az, hogy az előttünk levő ELŐTERJESZTÉS olyan lényeglátó egyszerűséggel foglalkozik egyetemünk, a főiskolák és más felsőoktatási intézmények együttműködésével. Nevezetesen: - röviden, a lényeget megragadva áttekinti a kibocsátási célokat - a konkrét, meglévő munkakapcsolatokat. Majd javaslatot tesz arra, hogy a műszaki felsőoktatás három szintjén egyetemünk kezdeményezze ebben a vonatkozásban - a rektorok - a szakma-csoportos felvételi vizsgák intézőinek és - a rokon szakterületek módszeres,periodikus nézet-egyeztetését. Történjék ez az egyeztetés első esetben évenként egyszer vagy kétszer, a második esetben félévenként. Mindkét esetben'a javasolt periodicitást magunk is célszerűnek tartjuk. A harma«dik esetben azonban javasoljuk, hogy maguk az érintettek határozzák majd meg a rendszeres kommunikáció módját és periodicitását, attól függően, hogy milyen gyakran időszerű tényleg egy-egy bizottsági ülés. Ez a három intézkedés az amire szükség van, ennél többre aligha van igazán szükség. Az igazi előrelépéseket ugyanis mégiscsak aziskolák tanitótestületei tudják saját mindennapi munkájuk közben végrehajtani.
