Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
SOMOGYI ENDRE A SEMMELWEIS ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM REKTORÁNAK KORREFERÁTUMA A Rektori Konferencia közreadott ajánlásaival teljes mértékben egyetértek. Azokat nem ismételve, az egészségügyi felsőoktatás néhány legfontosabbnak vélt kérdéséről kívánok szólni. Ez alapvetően különbözik minden más felsőoktatástól, mert az oktató és tudományos munkavégzés követelményén kívül az orvosegyetemeken még gyógyítás is folyik. A követelmény tehát hármas. Ebből adódik, hogy az egészségügyi felsőoktatás kettősen hátrányos helyzetben van. Egyaránt nyomasztja mindaz, ami a felsőoktatást és az egészségügyet. Ilyen körülmények között tornyosulnak előttünk a megoldásra váró tennivalók egy olyan időszakban, amikor a társadalom alapvető változáson megy keresztül, benne az úgynevezett egészségügyi reformmal. Ez utóbbinak is meg kell találni az egyetemi vetületét az egyre szélesebben kibontakozó autonómia keretében. Az egyetemi autonómia tartalma sem tisztázott: gazdasági tekintetben jelentősen függünk a kormányzattól, bizonyos — nem is lényegtelen - kérdésekben nőtt az egyetem döntési felelőssége, egyre erőteljesebb és megalapozottab az ifjúság széleskörű önkormányzati törekvése, a tanszabadság követelése stb. Ilyen követelmények között kell építkeznünk annak tudatában, hogy a beiskolázandó fiatal az ezredfordulón lesz szakorvos, egészen bizonyosan más szemlélet- és feltételrendszer birtokában, s a jelenleginél élesebb versenyhelyzetben kell majd helytállnia. Nézzük ezek után a leglényegesebb tennivalókat: Kétségtelen, hogy az orvosegyetemek hármas funkciója között az oktatás a legkézenfekvőbb. Ebből az sem von le semmit, hogy magas szintű tudományos kutató munka nélkül nem lehet színvonalasan oktatni, és a gyógyítási tevékenység nélkül nem lehet a gyakorlati oktatást végezni. Egyetemeinken az elméleti, az alapozó tárgyak oktatása nemzetközileg elismerten is kiemelkedő. A gyakorlati képzést gyakran éri kritika. A kezdő orvosok - tisztelet a kivételnek - csak nehezen tudnak bekapcsolódni a rutin betegellátásba. Ügy tűnik, a klinikai oktatás korszerűsítésének ez az egyik fő feladata. 11
