Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
A javasolt részképzés biztosit ugyanis elegendő időt egy más iskola,* szemlélet, kultura megismerésére, emberi, szakmai kapcsolatok kiépítésére, a nyelvtudás jelentős fejlesztésére. A reguláris oktatásba bekapcsolódó hallgatók révén mérhető össze saját kiképzésünk tartalma, színvonala más egyetemek képzésével, ez segiti elő legjobban a diplomák elismerését, az oktatásban lejátszódó fejlődés követését. A részképzés "komolyságot", "tartást" visz az oktatási együttműködésbe, hiszen a diploma megszerzéséért folyó tanulmányok részét képezi. A részképzés akkor támogatja az egyetem életének stabilitását, a szakmai ismeretek, a nyelvtudás szinvonalat, ha a részképzésben való részvétel lehetősége elvileg minden hallgató számára adott, ha elegendően nagy számú hallgató kiküldésére kerül sor, /a hallgatók nagy többsége számára ne legyen eleve lehetetlen a részvétel/ és ha a résztvevők körét jóelőre meghirdetett kritériumok alapján "társadalmi ellenőrzés" mellett választják ki. Ebből következően rendszeres kiküldési lehetőségeket kell kiépíteni, amelyre valamennyi hallgató készülhet. A kiküldöttek létszámát tekintve javasolható az ERASMUS programéval megegyező célt, a végzősök 10 %-át kitűzni. A rossz szociális helyzet nem lehet akadálya a részképzésben való részvételnek. A felsőoktatás nemzetközi rendszerébe való bekapcsolódás és egyéb előnyök miatt is cserealapon történő kiküldetéseket kell szorgalmazni. A hallgatókat elsősorban azon fejlett országok egyetemeire küldjük ki, amelyekkel külkereskedelmi, külpolitikai kapcsolataink hosszú távon is alapvető fontosságúak, ahol a kapcsolatokat tradiciók alapozzák meg, és amely országok valamely világnyelv nyelvterületéhez tartoznak. Igy prioritást kell adni az EGK országoknak, ezen belül különösen az NSZKnak és Angliának, az EGK-n kivül Ausztriának, az USA-nak és Finnországnak. A hallgatók fejlett ipari országok egyetemeire való kiküldésének a fogadó egyetem részéről általában nincs akadálya. Egyes egyetemek (pl. a Bécsi Egyetem) feltételként határozza meg, hogy a jelentkező egy magyar egyetem hallgatója legyen, más egyetemek (pl. Universitát Karlsruhe) érettségizettjeinek számára egy szint-megállapitó vizsgán meghatározott minimális eredményt ir elő, kivéve, ha a hallgató egy elismert egyetemen legalább két évet eredményesen tanul. Esetenként országonként előírt keretszámok korlátozzák a felvehetők számát. Az oktatás a helyi előírásoknak megfelelően díjtalan (pl. Baden-Württemberg - NSZK), más esetekben tandíjat kell fizetni (pl.Anglia), ismét más esetekben a tandíjfizetés attól függ, hogy a hallgató hazájában kell-e tandíjat fizetni (pl. Ausztria). Azon egyetemeken, ahol tandíjat kell fizetni, ez - különösen a külföldi hallgatók számára - igen magas. (pl. az Imperial Collegeban kb. óOOe dFt/év). Ahol nem kell tandíjat fizetni, ott is viszonylag magas megélhetési költségek adódnak (pl. az NSZK-ban kb. 25e dFt/hónap a minimális létfenntartási költség). Mindezek alapján célszerűbb a részképzés jelentős részét hallgatócsere keretében lebonyolítani, ahol a fogadott hallgató oktatásával, tartózkodási költségeinek fedezésével ellentételezzük hallgatóink külföldön felmerülő, a cserepartnerek által fedezett költségeit. E forma lényegesen kevesebb devizát igényel, és a költségek az eltérő árszínvonal következtében lényegesen kisebbek (a szállás megoldásától függően 8-15e Ft/hónap, azaz kb.fele-harmada az ösztöndíjas kiküldetés költségeinek.
