Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1987-1988

1988. március 14. (446-782) - 1. A főiskolát végzettek részére szervezett kiegészítő képzés tapasztalatai és javaslat a továbbfejlesztésre - 2. A posztgraduális képzés helyzete a BME-n - 3. A Mérnökképző Intézet szervezeti és működési szabályzata - 4. Javaslat vezetői megbízásokra - 5. Egyetemi tanári és docensi pályázatok véleményezése - 6. Javaslat címzetes egyetemi tanári és docensi cím adományozására - 7. Javaslat a BME Emlékérme adományozására - 8. Állami vizsgáztató bizottságok elnökeinek megbízása - 9. Javaslat tiszteletbeli doktorokra

4 Az előzőektől eltérőek a tapasztalatok azokon a szakokon, ahol a szakmérnöki oklevél valamilyen jogosultság (pl. szakértői névjegyzékbe való felvétel) megszerzésének, vagy munkakör betöltésének feltétele. Ilyen az Építőmérnöki és a Közlekedésmérnöki Karon az Igazságügyi szakértői szak és az előbbin még a Minőségvédelmi szak is. Az Építőmérnöki Kar 1986-1988. között 311 hallgatója közül 30 % (96 hallgató) iratkozott ezekre a szakokra. A tapasztalatok szerint a nagyszámú jelentkező között válogatni lehet, és a férőhely szab korlátot a felvételi létszám rögzítésekor. A hallgatók tanulmányaikat csekély lemorzsolódással eredményesen végzik. Mindez annak a következménye, hogy a szakmérnöki diploma az igazságügyi műszaki szakértők közé való felvétellel is jár, s ez jelentős anyagi előnyt (szakértői díjat) jelent. Ez a szak jól példázza a kellő motiváció jelentőségét a szakmérnökképzés területén. Közös véleményként említhető az a tapasztalat is, amelyet az Építőmérnöki és a Vegyészmérnöki Kar fogalmazott meg: Jelenleg csak azok a mérnökök jelentkeznek szakmérnöki tanfolyamra, akikben olyan mértékű a szakmai ambíció, hogy áldozatokat is vállalnak, vagy kivételesen olyan a vállalat vezetése, hogy nem ragaszkodnak szigorúan a rendeletekhez (pl. a tanulmányi szabadság kérdése) és segítik a mérnökeiket a tanulás feltételeinek megteremtésében. Y 2 ^ tanulmányi szaba_dság._kjrd.é^e A tantervi követelmények teljesítésének időigénye számos esetben jelentősen meghaladja a hallgatók rendelkezésére álló tanulmányi szabadságának kereteit, és így fékezőleg hat a posztgraduális képzésre. Az előzőek miatt a tanfolyamok hallgatóinak le kell mondania konferenciákon való részvétel egy részéről, saját sza-