Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1987-1988
1988. május 16. (1017-1294) - 1. Javaslat gazdasági és műszaki főigazgató kinevezésére - 2. Jelentés a BME 1987. évi gazdálkodásáról - 3. A szerződéses munkák 1987. évi teljesítésének értékelése - 4. Beszámoló a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság tevékenységéről, a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság szervezeti és működési szabályzata - 5. Javaslat teremelnevezésre, szobor felállítására - 6. Javaslat a Közlekedéstechnikai és Szervezési Intézetben intézeti osztályok intézeti tanszékké alakítására - 7. Javaslat az Egyetemi Információs Központ létesítésére
- 5 A vezetői gárda az elmúlt öt évben szinte kicserélődött: az 1983. évi 18 vezetőből a mai (összevonások utáni) 15 vezetői helyen csak 3 személy változatlan, a vezetők 5/6-a tehát új a munkahelyén. Nem lenne igaz, ha azt állítanánk, hogy ez tudatos, tervszerű káderpolitika eredménye. 1983-ban a nyugdíjazás válságos helyzetet teremtett a főigazgatói és a kulcskérdést jelentő pénzügyi főigazgatóhelyettesi posztokon. A nyugdíjkorhatár elérése, vagy váratlan haláleset okozta a cserék szükségességének többségét. A tervszerű káderpolitikát igyekeztünk mielőbb érvényrejuttatni, már 1984-ben olyan utánpótlási tervet készítettünk (minden vezetői poszton megjelölve a lehetséges előrelépés útját, ill. az utánpótlásra kijelölt személyt) , melyre még nem volt példa Egyetemünk egyetlen területén sem. A körülmények azonban nehezítették ennek végrehajtását. A 12 új vezetőből 10 egyetemen belülről (ebből 6 GMF-en belülről, 4 a Karokról) került kinevezésre. c) Az egyes főigazgatósági vezetői helyek oktatókkal való betöltésével is igyekeztünk a Karok-GMF közötti kapcsolatok javítását szolgálni. Az egyetemi dolgozók nagyrészének szemében a GMF ma is valami bürokratikus hatalmi központ, melynek nem egy ízben hangot is adtak. A GMF dolgozóiban ez sok esetben vagy "az igaztalanul megbántott hajófenéken izzadó rabszolga-evezős" megbántottsági érzését vagy az "önvédelemre való berendezkedés" reakcióját váltotta ki. A szemlélet mindkét oldalon történő megváltoztatása érdekében igyekeztünk mindent megtenni, a társadalmi szervekkel együttműködve megmagyarázni, hogy az értelmetlen többletmunka, mely egyaránt sújt minden egyetemi dolgozót nem az