Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1986-1987

1987. május 25. (1007-1232) - 1. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 2. Javaslat a BME Vegyészmérnöki Karán Élelmiszeripari és Biotechnológiai Szak indítására és tantervére - 3. A HM kiegészítő képzés tantervei - 4. Javaslat az 1987-ben induló energetikai üzemmérnökképzés oktatási célkitűzéseire és tantervére - 5. Az Egyetemen folyó oktató-nevelő munka hallgatói véleményezésének egyetemi szabályai - 6. A BME Közművelődési Szabályzata - 7. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 8. Javaslat doktori szigorlat szakmai kandidátusi vizsgaként történő elfogadására

- 6 X Vasdiploma Dr. Árvay József 1393-ban született Veskócon. Yc Építészmérnöki oklevelét 1922-ben szerezte meg. Száma: 7314. Lakcim: 1113. Budapest, Kelenhegyi u. 7/9. Aranydiplomát 1979-ben kapta meg. Gyémántdiplomát 1982-ben. Oklevelének megszerzése után építészmérnöki irodát nyitott, ahol 1929-ig tervező és kivitelező munkákat végzett. 1930-tól 1949-ig a Budapesti és Pestvidéki Törvényszék kinevezett állandó hites szakértője volt, egyidejűleg tervezőként és kivitelezési ellenőrként is működött. Számos köz- és magánépület, iskolák, székházak, gyermek üdülőtelepek templomok, lakóházak épültek tervei alapján. 1937-ben megalapította, majd szerkesztette a "Műszaki Világ" cimü hetilapot, amelynek fő célkitűzése az ország műszaki fejlesztésének előmozdítása volt. 1941-ben szerkesztésben jelent meg a "Magyar Ipari" cimü gyűjteményes ipartörténeti munka. 1949-től nyugdijba vonulásig, 1959-ig a 43. sz. Állami Épitőipari Vállalatnál, illetve ennek jogelődjénél műszaki előadó volt. Pályafutása során kiterjedt publicisztikai tevékenységet folytatott a műszaki felsőoktatás és a magyar ipar fejlesztése érdekében. _r. 'sonka Pál lC96-ban született Budapesten. Építészmérnöki oklevelét 1920-ban szerezte meg. Jzánr : 6607. íoktori cim megszerzésének dátuma 1930. junius 30. szórna: 196. Lakcim: Budapest, XI. Bartók Béla u. 31. Előbb települóstervezéssel, épitőipari kivitelezéssel foglalkozott, majd 1927-től különböző beosztásokban - a Műegyetem Szilárdságtani Tanszékén dolgozott. 1931-ben megbizták a tanszók vezetésével, 1939-ben rendes tanárrá nevezték ki. Az általa egységes szemlélet alapján felépített korszerű tananyagnak jelentős része volt abban, hogy a hazai épitészmórnökképzós műszaki jellege megerősödött. Igényes és ugyanakkor szóló élményt jelentetettek hallgatói számóra. 1957-ben megbizták az MTA Szilárdságtani Kutatócsoportjának vezetésével. Ezután még inkább kibontakozott tudományos tevékenysége. Többszáz publikációt jelentetett meg; ezeknek mintegy betetőzése Héjszerkezetek cimü monográfiája. 1954-ben Kossuth dijjal , dijjal, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozatává', '986-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjáve 1 tüntették ki. (fsl<