Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986

1986. január 13. (493-889) - 1. A felsőoktatásra vonatkozó új jogszabályok koncepcióinak véleményezése

878 MŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY 20. szám Az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről szóló 1972. évi I. törvény 59. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az állam a művelődéshez való jogot — többek között — az ingyenes és kötelező általános iskolával valósítja meg. Az általános iskola ingyenessége 1949 óta azt jelenti, hogy az általános iskolai tanuló beíratásáért és neveléséért, oktatásáért, valamint az ahhoz szükséges iskolai eszközök használatáért nem kell díjazást — beiratási és tandíjat — fizetni, mindezek költségeit az állam viseli. A tanulók egyéb térítésmentes szolgáltatásokat (pl. étkezést), illetőleg ingyenesen tanszereket, tankönyveket és más iskolai felszereléseket nem kapnak. Az oktatási törvény 1961-ben már az előbbieknek megfelelően szabályozta az Alkotmány szerinti ingyenesség tartalmát, a tankötelezettség korhatárának felemelésére tekintettel azonban nemcsak az általános iskolai tanulókra, hanem a tanköteles gyermekekre is vonatkoztatva, és ugyanezt a középfokú oktatási intézmények tanulói tekintetében is kimondta. A javaslat az ingyenesség tartalmát az általános iskolai tanulók tekintetében nem változtatja meg, ezért annak eddigi jogszabályi megjelölésétől sem tér el. Mivel az állam a közép- és felsőfokú nevelés-oktatás tekintetében ugyanazt biztosítja, mint az alapfokú nevelésben, oktatásban, a javaslat az Alkotmány szerinti kifejezést az iskolai nevelésnek, oktatásnak ezekre a fokaira is használja. Ugyanebből a megfontolásból az óvodai nevelés vonatkozásában szintén az ingyenesség szabályozását tartja indokoltnak (6. §). Az ingyenesség tartalmával kapcsolatban kifejtettek nem zárják ki, hogy az állam az iskolázás költségeiből a jelenleginél többet vállaljon magára, ha a népgazdaság teherbíró képessége azt lehetővé teszi. Az egyetemi, főiskolai alapképzés fogalmát a javaslat 99. §-a határozza meg. Külön jogszabályok rendelkeznek arról, hogy az alapképzésben való részvétel mely esetben nem ingyenes. A javaslat „AZ ISKOLAI NEVELÉS-OKTATÁS" című harmadik részben szabályozza a költségviselésre vonatkozó alapelvet kiegészítő rendelkezéseket. 5. A nemzetiségekhez tartozók számára az anyanyelven való tanulás, illetőleg a nemzetiségi nyelvek tanulásának lehetőségét a javaslat az Alkotmányban biztosított jog alapján, a nemzetiségek történelmileg kialakult igényeit és szokásait figyelembe véve, teljes körűen szabályozza (7. §). 6. A művelődéshez való jog érvényesülésének egyik fontos tényezője az iskolai nevelési-oktatási rendszer egységessége és fokozatossága. Az alapfokú iskolák (70. §) mindenkit egyformán jogosítanak középfokú iskolába való jelentkezésre és a képességek szerinti továbbtanulásra, a középiskolák pedig ugyancsak egységesen adnak jogot bármely felsőfokú oktatási intézményben való továbbtanulásra jelentkezéshez, noha nem egyformán készítenek fel rá (8. §). 7. Az iskolai nevelési-oktatási rendszer egységessége mellett szükséges — az iskolarendszeren belül — azoknak differenciált segítése, akik családi, környezeti vagy egyéb hátrányaik miatt fokozottabb támogatásra szorulnak. Az, hogy az állam az iskolarendszeren belül segíti a kiemelkedő tehetségű fiatalok képességeinek fejlesztését és tudásának gyarapítását, ugyancsak azt szolgálja, hogy a tehetségesek tanulása ne legyen életkörülményeik függvénye. A fogyatékos gyermekek és fiatalok neveléséről, oktatásáról való fokozott gondoskodás egyéni életük és a társadalmi munkamegosztásba való minél jobb beilleszkedésük megvalósulását szolgálja (9. §). 8. A nevelési-oktatási intézményekben folyó érdemi munka csak akkor bontakozhat ki megfelelően, ha áz intézmények szakmailag önállóak (10. §). A szakmai önállóság elveit, tartalmát és kereteit a javaslat részletezi. 9. A nevelési-oktatási intézményekben folyó munka eredményességének egyik legfontosabb tényezője a pedagógusok képzettségének magas színvonala és a tudományos eredmények érvényesülése a gyakorlatban. Ezért szükséges az állam ezzel kapcsolatos tennivalóinak szabályozása (11. §). 10. A javaslat a nevelést és az oktatást a társadalom közös ügyének tekinti, ezért a nevelési-oktatási rendszer feladatainak teljesítésében a társadalmi szervezetek közreműködésére jogot biztosít és számít arra (12. §). II. fejezet A nevelési-oktatási rendszer A 13—24. §-hoz 1. A javaslat a nevelési-oktatási intézményrendszer szabályozásakor — a fejlesztési programban foglaltaknak megfelelően — a jelenlegi rendszert veszi-alapul, feltételezve, hogy annak lényeges változtatására hosszú távon nem lesz szükség. Azok a változások, amelyekre sor kerül, a következők: a) A fogyatékos gyermekeket, tanulókat nevelő intézmények — amelyeket a jelenlegi szabályozás ^gyógypedagógiai intézmények" megjelöléssel foglal össze — nem alkotnak elkülönült intézménycsoportot, hanem az adott nevelési-oktatási tevékenységet folytató intézmények rendszerébe illeszkednek. Ez a szabályozási mód teljesíti azt a követelményt, hogy a nevelésben és az oktatásban megszűnjék — vagy legalábbis csökkenjen — a fogyatékosok hátrányos megkülönböztetése.