Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986

1985. december 16. (278-492) - 1. Beszámoló a Vegyészmérnöki Kar munkájáról, különös tekintettel a kétlépcsős képzés tapasztalataira és továbbfejlesztésére - 2. Az 1986 februárjában induló új szakmérnöki szakok tantervei - 3. Előterjesztés a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 4. Javaslat a BME 1986. évi költségvetési, felújítási és beruházási tervére; a fejlesztési és részesedési alap felhasználási programjára - 5. Különfélék

- 23 fosztja meg. Problémákat láttunk a tantervi.struktura, a tárgyak egymásra épülésének kialakításában, az első és második fokozatban is szereplő tárgyak szintekre bontásában. Jelentősebb volt a szülők ellenkezése is. Előfordult, hogy a hallgató belenyugodott az üzemmérnöki fokozatra történő irányitásba, de panaszt a szülő adott be a döntés ellen. Ma már a hallgatóság sokkal kedvezőbb véleménnyel van a kétfokozatú képzésről /ami az irányitás objektiv jellegéből is adódik/. Az 1969/70-ben bevezetett elágazó rendszerű képzés sok nehézséget hordozott. Mivel a differenciált követelményrendszer kidolgozására ez a struktura nem adott lehetőséget, a hallgatóság egy részénél reálisan jelentkezett a közös tanulmányi időben a túlterhelés. Az alaptárgyak és szaktárgyak helyes egymásra épülését két szinten nehéz volt kialakitani és ez nem is sikerült a megkivánt mértékben. Az irányitási rendszer megoldásai mechanikusak voltak és a hallgató számára nem biztosították megfelelően a saját döntés lehetőségét. A tanterv strukturája olyan volt, hogy a rendelkezésre álló engedélyezett heti óraszámot maximálisan kihasználta. Ez a hallgatóság igen jelentős részénél az egyéni kezdeményezésen alapuló tevékenységet gátolta. A tanterv nem biztositott rugalmasságot; uj ismeretek uj tárgyakkal történő bevezetését nehezitette. A tanszékek nem tudtak kellően