Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986

1986. június 30. (1630-1881) - 1. Munkaprogram a BME távlati fejlesztési tervének végrehajtásához és a kari fejlesztési tervek jóváhagyása - 2. A BME VII. ötéves tervének beruházási programja - 3. A felsőoktatási intézmények oktatói követelményrendszerére, valamint a létszám-és bérgazdálkodás korszerűsítésére vonatkozó MM tervezet - 4. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 5. Előterjesztés a Fizikai Kémia és az Alkalmazott Kémia Tanszék összevonásával létesülő új tanszék elnevezésére és feladatkörére - 6. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 7. Javaslat doktori szigorlatok kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására - 8. Különfélék

- 2 Aranyoklevelet kapott 1981-ben. Államépitészeti hivatalok alkalmazásában főleg útépítésekkel és tervezésekkel foglalkozott. így dolgozott a miskolci, debreceni, szekszárdi, egri, szombathelyi, veszprémi, majd ismét a debreceni, huszti, harmadszor is a debreceni, végül a komáromi államépitészeti hivatalok keretében. A második világháború alatt néhányszor katonai szolgálatra volt behiva. A felszabadulás után a debreceni Államépitészeti Hivatalnál igazolták és ott működött. A hivatalok átszervezése után 1950-től kezdve a Debreceni Közúti Útfenntartó Vállalat alkalmazottja lett, később mint főépitésvezető. 1955-ben áthelyezték a Debreceni Közlekedési Vállalathoz. Itt részlegvezető volt. 1968-ban került sor nyugdíjazására, de mint nyugdijas ugyanott dolgozott tovább műszaki ellenőrként 1977-ig. Kiváló munkássága alapján miniszteri elismerésen kivül sztahanovista oklevéllel tüntették ki, majd Kiváló Dolgozó, később pedig a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Részére gyémánt díszoklevél adományozását javasoljuk. 2. Vincze István (1026 Budapest, II. Küküllő u. 12. fsz.2.) Született Budapesten 1901-ben. Mérnöki oklevelének száma: 9426, kelte: 1926. december 17. Aranyoklevelet kapott 1980-ban. Geodéziai Tanszékünkön volt tanársegéd, majd adjunktus 1935-ig. Ekkor a MÁV szolgálatába lépett. Párhuzamosan 1944-ig a Geodézia elemei cimű tantárgynak volt meghívott előadója. A felszabadulás után az egyik MÁV osztálymérnökséghez került. Ezután tervezője és építésvezetője volt a Széchenyi-hegyi Úttörő Vasútnak. 1950-től a KPM-ben lett osztályvezető. 1957-58-ban vasúti kutatóintézeti osztályvezető volt. Mindezekkel párhuzamosan 1950-51-ben az Állami Műszaki Főiskolán oktatott. Ezután a szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen lett tanszékvezető docens. Ilyen minőségben került 1957-ben az ÉKME Geodéziai Tanszékére. Súlyos betegség támadta meg. 1960-ban nyugállományba vonult. Ezután is működött különböző szerveknél szakértőként. Öt nyelvről készitett szakfordításokat. . Annak idején az Úttörő Vasútért a Magyar Népköztársaság Érdemérmének ezüst fokozatával tüntették ki. Kiváló Munkáért (Élmunkás) és Kiváló