Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1983-1984

1984. április 9. (864-909) - 1. Dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter előterjesztése a rektor személyére - 2. A műszaki felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó MM javaslat egyetemi véleményezése

- 15 tetni a "tantárgy" jellegét. A hallgatóknak nemcsak a szorgalmi, hanem a vizsgaidőszakban is rendszeres testedzési lehetőséget kell biztositani akár nem hivatásos testnevelő tanárok felügyeletével is. V. Továbbképzés 19./ A továbbképzés mindkét szintnek /főiskolai és egyetemi szintű mérnökképzés/ szerves része, s igy az intézmény alaptevékenysége. A továbbképzés szinten tartó, vagy képzettségi szintet emelő oktatás lehet. a/ A továbbképzés az első diplomát adó képzés tartalmának módosulásával jelentős szerepet kap. Képzési célkitűzése a hallgatók vagy a küldő intézmény igényei szerint - a legszűkebb specializációtól kezdve az interdiszciplináris ismeretszerzésen keresztül a legszélesebb elméleti látókörbővitésig - bármi lehet, ami az ott alkalmazott oktatási módszerektől /egyéni program szerinti tanulás, önálló búvárkodás stb./ függ. Ezekben a továbbképzési formákban a résztvevők alapképzettsége nem változik. Az egyetemeknek, főiskoláknak versenyképeseknek kell lenniök minden vonatkozásban a várhatóan mind nagyobb számban és hatékonysággal működő vállalati szervezésű céltanfolyamokkal. b/ A nem szakirányú második diplomát célzó képzés a továbbképzés sajátos formája, amely képzettségi szintet emelő kiegészítő képzés, vagy a képzettség szintjét nem változó különleges interdiszciplináris oktatás lehet. c/ Az egyetemi szintű mérnökképzés utáni ujabb szintet jelenthet a jelenleginél színvonalasabb szakmérnökképzés, amely ideális esetben a vállalat és kutatóintézet közvetlen érdekeltségével nappali tagozatos. Ez optimális körülmények között azonossá válhat egyetemi doktoranturával. A kormánynak sürgősen döntenie kell abban, hogy a különböző mérnöki munkakörök betöltését milyen szintű felsőfokú műszaki végzettséghez köti.