Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1983-1984
1984. június 18. (1179-1538) - 1. Javaslat az Építészmérnöki Kar új tantervére - 2. Személyi kérdések - 3. A felsőoktatás és a közoktatás fejlesztési terve - 4. Felszabadulásunk 40. évfordulója megünneplésének előzetes terve - 5. Tájékoztató az oktatásfejlesztés aktuális kérdéseiről: a kiegészítő levelező, a korszerűsítő és a térítéses képzés helyzete - 6. Pályázat a Kiváló Kollégiumi cím elnyerésére (a Münnich Kollégium tevékenysége 1980-1984-ben) - 7. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 8. Javaslat doktori szigorlatok kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására
- 17 képviselte érdekeit, sok programot szervezett elsősorban a szakmai-tanulmányi és sport területen. Értelemszerűen a szakok viszonylag kisszámú politikai és közművelődési programot szerveznek, mivel e területeken a kollégiumi központi szervezés dominál. Főleg a szakmai munkában, konkrétan a szakosztályok terén van jelentős előrelépés az 1978-as szakkollégiumi megujitás óta. . Ez a megállapítás akkor is helytálló, ha tudjuk - és ezt már 1978-ban is megfogalmaztuk, azóta pedig tapasztaljuk -, hogy a szakosztályi területeken is számolni kell a sikerekkel párhuzamosan kudarcokkal, visszaesésekkel, átmeneti vagy végleges elhalási folyamatokkal. Ugy tapasztaljuk, hogy az egyes szakosztályok működése, színvonala és végsőfokon az egyes kollégiumi szakok szakmai munkája erősen függ az egyes szaktanszékek hozzáállásától, konkrét segítségétől is. Ilyen tekintetben pedig jelentős különbségek vannak az egyes tanszékek között. Sajnálatos tény, hogy a szakmai munkában elért minőségi fejlődéssel párhuzamosan - az elmúlt évek során - számos külső és belső hatás eredőjeképpen bizonyos elszürkülés tapasztalható a szakok többségénél. Csökkent az egészséges verseny és rivalizálás, az egyes kollégistákban gyengült a szakhoz való kötődés ereje, csökkent a közösséget összetartó kohézió. A közösségi munkák zömét a szakok többségénél egy viszonylag szük körbe kiterjedő aktivista mag végzi, sokan csak haszonélvezői mindennek. Ilymódon a túlterhelt diákvezetők helyzete nem irigylésre méltó: erőfeszítéseiket alacsony hatásfokkal kénytelenek végezni. Minden a diákvezetői utánpótlás terén is - öngerjesztő folyamatként - gondokat okoz. Pedig a struktura kötöttségeit igyekeztünk lazítani. Az 1982. december 7-i Kollégiumi küldöttgyűlés határozatának megfelelően ugyanis az egyes szakvezetőségek hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az adott szakon a kollégistáknak kötelezően kell-e kollégiumi alapközösségekbe - a Münnich Kollégium szó-