Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1983-1984

1984. június 18. (1179-1538) - 1. Javaslat az Építészmérnöki Kar új tantervére - 2. Személyi kérdések - 3. A felsőoktatás és a közoktatás fejlesztési terve - 4. Felszabadulásunk 40. évfordulója megünneplésének előzetes terve - 5. Tájékoztató az oktatásfejlesztés aktuális kérdéseiről: a kiegészítő levelező, a korszerűsítő és a térítéses képzés helyzete - 6. Pályázat a Kiváló Kollégiumi cím elnyerésére (a Münnich Kollégium tevékenysége 1980-1984-ben) - 7. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 8. Javaslat doktori szigorlatok kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására

- 21 27. A kutatás-fejlesztés hatékonyságát leginkább a termelő vállalatokka

l kötött rövid távú szerződése

k segitik elő, mert igy biztosított a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása. Ezt a jól bevált kutatási-fejlesztési tevékenységet a műszaki felsőoktatásban továbbra is folytatni kell, mert egyrészt abból jelentős nemzetgazdasági és intézményi haszon származik, másrészt ez egy igen intenziv munkakapcsolatot jelent a műszaki felsőoktatás és a termelő szektor között, ami az intézmények oktató-nevelő munkájában nem nélkülözhető. Az időközben megjelent uj népgazdasági vállalkozási formák /gazdasági munkaközösségek, kisvállalkozások stb./ veszélyeztetik a szerződéses munkákat, amelyeknek a versenyképessége a jelenlegi szabályozók miatt egyre csökken, s ennek kihatásai rövidesen érezhetők lesznek az intézmények fejlesztési és szociáliskulturális alapjának csökkenésében is. Szükségszerűvé válik kormányzati szinten vagy a szerződéses munkák és a műszaki fejlesztés kereteinek, pénzügyi szabályozóinak alapvető módosítása, vagy intézményi gazdasági munkaközösségek létrehozásának engedélyezése, ezek 'működési feltételeinek finanszírozási rendjének olyan meghatározása, amelynek révén nem csökken sem az egyén, sem az intézmény bevétele. A műszaki felsőoktatásban a személyi ellátottsá

g mennyiségi mutatói összességükben nézve jók, de részleteiben aránytalanságok vannak egyrészt az intézmények /ezen belül a karok/ között, másrészt az oktató- nemoktató összetételben, s az életkor megoszlásban. Helyenként már nem kívánatos mértékben megnőtt a vezető oktatók /tanár, docens/ száma a nem-vezető /adjunktus, tanársegéd/ oktatókéhoz képest. A káderóllomáriy minőségi szempontból is kritizálható, s a mobilitás nem kellő mértéke erősen korlátozza a minőség javitását. VII. Személyi és anyagi-tárgyi feltételek