Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. február 21. (712-847) - 1. Az intézkedési tervvel kapcsolatos oktatáspolitikai kérdések - 1. Az Egyetem időszerű oktatáspolitikai feladata - 2. A tanulmányi idő felosztása, a nappali oktatás szervezési kérdései
hogy az utolsó előtti lehetőségük van tanulmányaik folytatására, illetve sikertelenség esetén abbahagyására. Vannak kollégák, akik hármasnál jobb eredménnyel 4~5éven keresztül sem vizsgáznak. Vannak olyanok, akiknek 3-3 elégtelenjük van, általában nem nehezeknek itélfc tárgyakból. Vanaak olyanbk, akik lezárják a félévet, de minden jegyük elégséges. Tehát amikor felvetődik ez a kéatdés, azt szerdném hangsúlyozni, hogy itt elsősorbaíi eSzt a formát kellene megvitatni, amelyet az anyagban leirtunk, hanem azt kell az előadók előtt hangsúlyozni, hogy a kettes érdemjegy legyen valóban kettes, és olyan szintű, amilyen az adott esetben megkívántatik. Legyen szabad ehhez hozzátenni, hogy nagyon sokan, 3-4 félév távlatában is csal. ennyit teljesítettek, és nem teljesítették azokat a kívánalmakat, amelyeket az alkotókészség vonatkozásában és az értelmiségi szereppé válás vonatkozásában felmetettünk. Kérem, hogy amikor ezt az anyagot véglegesen megfogalmazzuk, próbáljuk meg a strukturát olyan módon kialakitani, hogy lehessen olyan szankciókat is alkalmazni, amelyeken keresztül az elégtelen jeg^kapott hallgatókat is kötelezzük valamire. Helyes lenne, ha a viták során más javaslatok is történnének a karok részéről, hogy azt a nyomasztó érzést, amely a tömegek kettes szintű tudásával kapcsolatban kialakult, megpróbáljukifieloldani. Már azáltal is, hogy nem fogadjuk el az indexnek kettes eredménynyel valő lezárását, és magasabb követelményeket támasztunk velük szemben, jelentős eredményt érünk el. Mélységesen egyetértek azokkal, akik azt vetették fel, hogy az oktatók ne adjanak egykönnyen kettes érdemjegyet a hallgatóknak, hanem utasitsák őket a tárgy ismétlésére. A Váradi elvtárs által felvetett gondolatokkal egyetértek. Szeretném, ha végül az értelmiség képzésének gondolatköre megjelenne a mi gondolatvilágunkban. Ugy > érzem, hogy elsősorban az egyetemfejlesztési koncepció van hivatva arra, hogy ezt beágyazza a mi tevékenységi körünkbe, amely azt a gondolatot tartalmazza.Ebben a vonatkozásban még további munkára van szükség.
