Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára

2 Társadalmi-gazdasági fejlődésünket szélesedő nemzetközi munkamegosztás, intenzív nemzetközi gazdasági, társadalmi, politikai kapcsolatok közepette kell biztositanunk, helyt kell állnunk a nemzetközi küzdőtéren. Létkérdésünk lesz a világ'élvonalához képest jelenleg meglévő technikai-hatékonysági szakadék mérséklése a gazdaság egyes területein, jelentős sávban pedig a még versenyképes "követő" poziciók megőrzése. Mindez megköveteli a foglalkoztatási és a képzési struktúra fokozódóan gyorsuló megváltozását. Ismerve gazdasági adottságainkat és nemzetközi környezetünket meg kell állapítanunk, hogy a szellemi potenciál fejlesztése és fokozott hasznositása lehet hazánkban a fejlődést tartósan generáló tényező, olyan faktor, amelyet tudatos tevékenységünkkel leginkább befolyásolhatunk. Mindebből következik, hogy bár a 90-es években reálissá válhat a felsőfokú képzés globális volumenének növelése is, a döntő most és évtizedeken át a szakmai színvonal emelése, az alkotó, újitó képesség erősitése, a vállalkozásra, kockázatvállalásra kész ifjú szakemberek nevelése, akik szervezői és vezetői tevékenységhez is megfelelő alapokat kapnak. Ugyanakkor a gyors társadalmi-gazdasági változások és a nemzetközi verseny miatt csak a jobban és gyorsabban alkalmazkodni tudó , önmaga továbbképzésére is alkalmas szakember állhatja meg a helyét a jövőben, vagyis az egyetemek és főiskolák fokozottabban kell, hogy erre alapozzák tevékenységüket. Remélhetjük, hogy a közoktatás fejlődése fokozatosan felmenti a felsőoktatást olyan pótló tevékenységek alól, amelyek a hiányos és nem kellően hatékony közismereti alapozásból származnak. Ugyanakkor azt is valószinüsithetjük, hogy a gyors tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek lehető legrövidebb időn belüli érvényesítése időszakosan célszerűvé teszi, hogy egyetemeink résztvegyenek technikusok, szakmunkások képzésében is. Kiszélesedik és felerősödik a felsőoktatás értelmiségképző funkciója. Bár korábban is megfogalmaztuk már, hogy egyetemeinken