Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára

- 17 Figyelembe veendő, hogy az Egyetem fejlesztési elképzeléseinek kimunkálásában nem jelentenek közvetlen és erős hatóerőt sem az ipari gazdaság, sem az egyetem belső viszonyai. Az ipari igények nem mutatnak tul a kérdés mai szinvonalán, az egyetem külső érdekei nem egyszer a változás irányában hatnak. Nem véletlen az sem, hogy a felsőoktatás gyakorlata felső politikai akaratként fogalmazódik meg, nem pedig belső társadalmi kényszerként jelenik meg. Ez az egyetem vezető testületei elé azt a feladatot állitja, hogy a reform-program kidolgozásában határozottnak, kezdeményezőnek kell lenni. A határozott vezetői magatartáshoz tömegbázist kell teremteni, a végrehajtásban pedig a demokratizmus biztosításával együtt határozott központi irányitásra is szükség van. A távlati fejlesztési koncepciónak két olyan lényeges kérdésére térek ki, amelyek nem kapnak kellő hangsúlyt az előterjesztésben. Az egyik az értelmiség képzéséről szóló gondolat. Az egyetemi képzés célkitűzéseit, tartalmát és módszereit ugy kell átalakítani, hogy a következő évtizedeknek megfelelő műszaki értelmiség képzését szolgálják. Ma az egyetemről kikerülő diplomásokat csak szakmai szempontból készitjük fel, és az ismeretanyag koncentrálása a jellemző. Már pedig az értelmiség képzése nem csupán ismereteknek az átadását jelenti. A képzésnek ezen tul kell lépnie, és el kell látnia egymással szoros összefüggésben a műszaki értelmiség társadalmi szerepéhez szükséges szakmai, társadalomtudományi, műveltségi tényezők átadását, értelmi képességek kialakítását. Gondolok itt a kreativitásra, a tudományos gondolkodásra, az önművelésre, a vezetni tudásra és olyan értelmiségi magatartási formák kialakítására, mint a közéletiség, a közösségre irányulás és a társadalom-politikai kérdések iránti nyitottságra való törekvés-* stb. Összefoglalva: a kérdésnek olyan értelmiség kiformálását kell jelentenie, ahol a felmerülő ismeretek és tapasztalatok alkalmassá teszik őket az értelmiségi állások feladatainak ellátására is. Véleményem szerint az ilyen, korszerű értelemben felfogott műszaki