Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. május 30. (1154-1424) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Jelentés a BME 1982. évi gazdálkodásáról - 2. Beszámoló a Villamosmérnöki Kar munkájáról - 3. Az Építőmérnöki Kar nappali tagozatos tantervének módosítása - 4. Beszámoló a szerződéses munkák forgalmáról és értékeléséről - 5. Javaslat arany-, gyémánt-és vasdiploma adományozására - 6. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására

- 8 A karokon az egy főre jutó átlagos jutalomösszeg 12,5% és 40,4% közötti értékekkel nőtt. Az egyes karok között tehát a mult évi növekedés tekintetében nagy eltérés van. Az egy-egy karon belüli adatok azt mutatják, hogy a feladatok arányos elosztásának a követelménye a korábbi gyakorlatnak megfelelően érvényesült, a limiteket nem sértették meg. Az egy fő oktatóra jutó átlagjutalom /6.sz. táblázat/ és a hallgatók dijazására forditott összeg összevetése arra mutat, hogy az egy oktatóra jutó kb. 50.000.-Ft kari jutalomba tlag elérése a hallgatók magyobb mértékű foglalkoztatására serkenti a karokat. Az Épitő-, Épitész-, ós Villamosmérnöki Karon az a hatás érvényesült. A Közlekedésmérnöki Karon azonban - ahol szintén magas a kari oktatói jutalomátlag - kismértékű a hallgatók foglalkoztatása, de megnőtt a nem oktatók bevonása és jutalmuk 8,500.-Ft/fő átlagos növekedést mutat 116 főre vonatkoztatva. Ez közel kétszer olyan nagy növekedési ütem, mint az oktatók átlagjutalmának a növekedési üteme. /A többi karnál a növekedés azonos arányú mind az oktatók, mind a nem oktatók körében./ Ezek az adatok arra vallanak, hogy amikor egyegy szervezeti egység átmeneti vagy folyamatos munkaerőhiány megoldása elé kerül, akkor szorgalmazza a hallgatók bevonását. A Közlekedésmérnöki Karnak nem sikerült mindeddig megoldania a hallgatók megfelelő mértékű bevonását, és jelentésében számos okot jelöl meg magyarázatképpen. Köztük utal arra, hogy a