Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

-11Mindezek a problémák és a képzés és a társadalmi igények közötti aránytalanságok elsődlegesen nem tervezési hibák következményei. A tervezés legfeljebb az ágazati szintii globális igényeket képes megjelölni. A népgazdaság szakemberszükséglete, illetve a távlati szakemberszükségleti számitások alapján az egyes szakképzési irányok közötti aránymódosításokra az elmúlt években is sor került. így csökkentettük az agrárszakemberképzés arányait és méreteit /az agrár-felsőoktatás relativ méretei tekintetében felsőoktatásunk nemzetközi összevetésben a világ élvonalában van/, s jelentősen növeltük a pedagógusképzést /elsősorban a tanulólétszám demográfiai okokkal összefüggő növekedése miatt/, valamint a közgazdasági szakemberképzést. Ennek ellenére bizonyos területeken egyes elméletigényes társadalomtudományi és természettudományi szakmáknál, bizonyos pedagógus-kategóriáknál - mind a várható szükségletekhez képest, mind nemzetközi összehasonlitásban változatlanul elmaradás mutatkozik. Ugyanakkor a távlati szakemberszükségleti számitások szerint másutt - pl. az üzemmérnökök esetében - jelentős túlképzés várható 1990-ig. Mindez már a VI. ötéves terv időszakában szükségessé teszi a képzési arányok további módositását. A szakemberszükségleti prognózisokon alapuló tervezés eszközeivel a globális, ágazati arányokon tul az állandóan alakuló, számos, hosszabb távra nem tervezhető tényező hatásának kitett szűkebb szakirányokkal kapcsolatban a számszerű előrejelzések pontosan nem adhatók meg, s erőltetett rögzitésük éppen a fejlődést nehezitené, hátráltatná, tovább merevitené a szakképzés amúgy is tulprofilirozott struktúráját. A felsőfokú szakemberképzés és a társadalmi igények nem kielégitő összhangja, aránytalanságuk - a jelzett társadalmi okokon kivül - felsőoktatási rendszerünk funkciózavaraira is utal. A magyar felsőoktatás szakképzési rendszere - különösen a műszaki ós agrárfelsőoktatásban, de még a pedagógus- és a közgazdászképzés egyes területein is - szük, merev szakképzési profilok együtteséből áll, sem a hallgatók, sem a végzők számára nem teszi lehetővé a változó igényekhez és körülményekhez való rugalmasabb adaptálódást. A szakok tartalmukban, követelményeikben igen gyakran nem egy-egy szakma elméleti és gyakorlati követelményeihez, hanem meghatározott munkakörtipusok igényeihez alkalmazkodnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a népgazdasági igények változásával, egyes ágazatok szakemberigényének csökkenésével, változásával, valamely foglalkozás háttérbe /fan