Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

- 32 Az 5o.oldal d/ pontjában azt a cél tűzi ki az ; előterjesztés, hogy a tanulmányok folytatása során erőfeszítéseket kell tenni az elméleti képzés és az üzemi gyakorlat váltakozó jellegű l^pcsolatainak erősítésére . Véleményem szerint ez eleve sikertelenségre van ítélve. Ugyanis ez ellentétben áll a tanulmányi koncepciójával, amely azt mondja, hogy erősíteni kell az elméleti alapképzést. Ma akáronelyik üzemet nézzük meg Magyarországon, az lényegesen szűkebb ismeretet ad, mint amilyen szakra képes az egyetem. Nem adhatunk olyan képesitést, amely egy adott üzemre, ad szakmai és gyakorlati ismereteket. Nem sokat érnek azok a tapasztalatok, amelyeket az üzemekben szereznek. Ezért javasolom: fontoljuk meg, hogy ez a rész benne maradjon-e az anyagban. Azt lehet hangoztatni, hogy az elmélet és a gyakorlat egységét fokozni kell. Véleményem szerint az iskola és az egyetem : marad iskola, és olyannak kell lennie az oktatási rendszernek, amelyet az egyetem meg tud oldani. Ha a hallgató befejezte tanulmányait, kezébe adjuk az oklevelet, és azután kezdődik a tulajdonképpeni munka, az ismeretek szerzése. Még röviden a hallgatók hivatástudatával kapcsolatos problémáról is akarok szólni. Véleményem 52erint a jelenlegi ösztönzési rendszerünk alapvetően hibás. Ezt nagyon sokszor kifejeztük. Az a rendszer, amelyben a hallgatódnak mindent a kezébe adnak , készen lapja a menzát, a kollégiumot, semminek az árá± nem ismeri, és amikor végez, az az erezése, hogy rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben egyetemi hallgató korában volt. Nem bizzuk rá a saját gazdaságának rendezését, és ha végez;kezébe adjuk az oklevelet,és egy lo millió forintos építkezéshez tesszük építésvezetőnek és elvárjuk, hogy a vállalat pénzével gazdálkodjon. Nyilvánvaló, hogy ez a politikai beállítottságot nagyon befolyásolja. Ezért az egyetemi ^ösztöndíjrendszernek olyannak kell lennie, amely önállós^ágra nevel, és ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az egyetem elvégzése után az életszínvonala emelkedjék. Dr. Földiák Gábor: Örömömre szolgál, hogy a továbbképzés problémaköre sokszor megjelenik az anyagban, és hogy a továbbképzést a felső-oktatás integráns részeként képzeli el a jövőben. Az 53.oldalon a váUala-tok felé kritikusan azt olvashatjuk, hogy a felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzésének társadalmi meg-