Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1978. november 13. (61-307) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 2. Az Egyetem középtávú kutatási terve végrehajtásának helyzete. A kutatások hatékonysága. Az 1974. óta kapott TUKUFA és MÜFA felhasználásának tapasztalatai - 3. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 4. Doktori szigorlatok kandidátusi vizsgaként történő elfogadása - 5. Javaslat Vaskövi István kitüntetéses doktorrá avatására

- 2o hogy az egész tervezési rendszert felborithatja. A rektorhelyettes elvtárs válaszából kiderül, hogy néhány olyan dolog kerül ide, mint például az, hogy az egyik tanszék lemondhat a másik javára. Ez nagyon össze-vissza dolgot eredményezhet, inert a müszerhelyzet fenntartása tekintetében nagyon kevés az ellenőrzés. Van azonban itt egy másik veszély is. Az egyetem müszerállaga állandóan növekszik, és ebben benne van az a rész is, amely már nem használható. A leírásokat tehát végre kell hajtani, mert ha nem hajtjuk végre, akkor szándékosan olyan pénzügyi helyzetet teremtünk, hogy 12 %-kal növeljük az amortizációs terhet, amely ehhez tartozik..Javasolom, hogy ezt a kérdést a tudományos vezetés, valamint a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság közösen vizsgálják meg, mert különben ebből nagyon sok gond fog ekeletkezni. Dr. T u s c h á k Róbert: Ugyancsak a műszerbeszerzések kérdésével kivánok foglalkozni. Arról van szó, hogy amit Szabó rektorhelyettes elvtárs mondott, az nem oldható meg, mert a jelenlegi döntési szisztéma ugy néz ki, hogy az tipus-jelzéseichőz kötött berendezésekre vonatkozik, tehát X és Y nem mondhat le valamiről, mert az uj engedélyezési eljárást a másikhoz hozzácsapják. l em arról van szó tehát, hogy lemondhat, vagy nem mondhat le, hanem az teljes képtelenség, hogy specifikus részletek felett kormányszervek vagy más nagyságrendű 3zervek döntsenek. Következésképpen tehát ezzel a döntési szisztémával állandóan betervezzük azt, hogy egy csomó pénzt ki fogunk dobni. Ezt a kérdést azért tettem szóvá, mert ha olyan szituáció van, hogy az áremelkedésnek és a tipus-változásnak nincsen kerete, akkor ezt a döntési szisztémát sokkal rugalmasabban kellene kialakítani. A véleményemet abban foglalhatom össze, hogy nem lehet rugalmas irányításról beszélni ott, ahol az Akadémia, az OMFB és a minisztérium illetékes képviselőiből álló 3zemclyek egyenként Riagynak jóvá különböző tipusu műszereket. Ott a ráfordításokról kell dönteni a részleteket pedig azokra kell bizni, akik értenek hozzá.