Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1978. november 13. (61-307) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 2. Az Egyetem középtávú kutatási terve végrehajtásának helyzete. A kutatások hatékonysága. Az 1974. óta kapott TUKUFA és MÜFA felhasználásának tapasztalatai - 3. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 4. Doktori szigorlatok kandidátusi vizsgaként történő elfogadása - 5. Javaslat Vaskövi István kitüntetéses doktorrá avatására

- 4 5 ­Áttekintve a Kar rendelkezésére bocsátott, illetve évente rendel­kezési hatáskörbe került összegeket az I/A,B,C táblázatok figye­lembevételével a következő összegek adódnak: 1974 évben 18.939 eFt. 1975 " 33.468 " 1976 " 32.o75 " 1977 " 3o.881 " Az egyes összetevők hatását figyelembevéve megállapítható, hogy az árszinvonal emelkedése miatt a fenntartási költségek relative csökkenő tendeciát mutatnak, egyben az is, hogy a Kar számára kiemelkedő jelentőségűvé vált a MŰFA támogatás volumene. Az ada­tokból megállapítható továbbá az is, hogy a szerződéses munkák­ból származó fejlesztési, illetve gép-és müszerpótlási keretek átmeneti stagnálás után / amely összefügg a gazdasági életben alkalmazott szabályzók változtatásával / dinamikus emelkedést mutatnak. Összességében tehát a Kar fejlesztési törekvéseinek gazdasági feltételeit meghatározó módon a szerződéses munkákból származó árbevétel, illetve a MŰFA támogatás jelentette. Az 1974-ben kidolgozott " Kari Fejlesztési Koncepciók" 145 mil­lió forintos gép és műszerpark meglétét rögziti, amelynek btto értéke 168 millió forint. A Kari Fejlesztési Koncepció egyben úgy tervezte a Kar gép és műszerpark felujitási problémáinak megoldását, hogy évi mintegy lo millió forint összeg realizálá­sával 15 év alatt a teljes felujitás megtörténhet. Nyilvánvaló, hogy a termelői és fogyasztói árak egyensúlyba hozására irányu­ló állami intézkedések következtében a jelzett lo millió forint összeg csak bázisértéknek tekinthető, amelynek évekre vonatkozó konkrét megfelelőjét az árszínvonal változás motiválja. Ebből kiindulva megállapítható, hogy a becsült lo millió forin­tos összeg az ipar korszerűsödésének a tendenciáit figyelembe­véve a beszámolási évben 14-16 millió forintos tényleges ráfor­dítást jelenthetett. Ha a fentebb jelzett összegből az úgyneve­zett fenntartási kiadásokat levonjuk érezhető módon éppen egyen­súly áll fenn az elavultságot kivál tó uj beszerzések területén.

Next

/
Thumbnails
Contents