Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1979. május 21. (964-1197) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat a Járműgépészeti Intézet létesítésére. Szervezeti és Működési Szabályzatára - 2. A vezető utánpótlás és a vezető oktató utánpótlás helyzete, feladatai - 3. Tantervjavaslatok - 4. Jelentés a BME 1978. évi gazdálkodásáról - 5. Javaslat arany-, gyémánt-és vasoklevél adományozására - 6. Javaslat doktori szigorlat szakmai kandidátusi vizsgaként történő elfogadására

- 5 6. C s a p o d y Etele Rákosszentmihályon született 1905-ben. Gépészmérnöki oklevelét 1929-ben szerezte meg, száma: 10319. Lakcime: 1122 Budapest, Hajnóczy J. u. 2. Kezdetben a Ganz és Társa Gép- Vagon- és Hajógyár Rt-n»l mint tervező mérnök tevékenykedett. 1932-1934-ig az Óbudai Hidtervező Irodánál mint beosztott különböző tervezetek elkészítésén dolgozott. 1934-ben az Államvasutakhoz került. Itt részben külszolgálati, részben központi szolgálati teendőket lótott el, többek között Debrecenben, Budapesten az Északi és a Déli Fűtőházban. A felszabadulás utón a vasúti pólya helyreállításán dolgozott. Később a KPM I. Vasúti Főosztályóra került mint főelőadó, majd műszaki főtanácsos. Elkészítette a vasúti vontatás rövid- és hosszutávu terveit, amellyel a népgazdaságnak több milliárd forintot takaritott meg. 1963-ban a Ganz Villamossági Müvekhez került mint tervező mérnök és itt dolgozott nyugdíjazásáig. 7. D ő r y Béla Munkácson született 1901-ben. Gépészmérnöki oklevelét 1928-ban szerezte meg, száma 10291. Lakcime: 1089 Budapest, Visi Imre u. 12. fsz.3. Oklevelének megszerzése után a Ganz Vagongyárban helyezkedett el kezdő mérnökként. A gazdasági válság éveiben alkalmi munkákkal, cikkek, tanulmányok Írásával foglalkozott. Talajpusztulás-talajvédelem témakörben könyvet irfc, amely 1941-ben jelent meg. Ezt követően szerkesztő majd anyagbeszerző volt egy gépgyárban. 1939-ben a Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Egyesületénél helyezkedett el, ahol - minisztériumi megbízásból - a vesés fémipari anyaggazdálkodással foglalkozott. E munkáját folytatta a felszabadulás után is az Anyag és Arhivatálnál anyaghivatali tanácsosként. 1949-től a Csepel Müveknél mint szabványügyi megbízott, szines és könnyűfém félgyártmányok szabványosításával foglalkozott. E munkakörben tevékenykedett a Normaintézetnél is, majd nyugdíjazásáig a Beruházási Banknál műszaki ellenőrként.