Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1978. január 16. (448-564) - 1. Beszámoló a Villamosmérnöki Kar munkájáról - 2. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 3. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására

nagy mértékeién, mert tapasztalataink ezerint a különbözeti vizsgán a főiskoláról megjelentoknek körülbelül a 90 százaléka nem felel meg. Tehát: nyolc-tiz embernek adunk átvételi lehetőséget, ős ha ezek közül egy átmegy, az sikernek számit. Sz alakította ki azt a gyakorlatunkat, hogy a közepes és elégséges rendű diplomával rendelkező üzemmérnököknek nem érdemes ezt a játékot megcsinálni, mert bár hivei vagyunk annak, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, ezonoan a tapasztalat azt mutotja, hogy egyetlen eaetoen ilyen megfelelés nem történt. Ha már szénái vagyok, - mivel ezek országos jelentőségű problémák - elmondom, ho y az üzemmérnök-képzés eooen a formában nincsen megoldva, - tehát olyan formában* ho y a Kopdó Műszaki Főiskolát végzettek fele eleve Okleveles villamosmérnök akar lenni és nem rkar a saját ozakmájánan maradni, ügy gondolom, hogy az összes főiskolákon hasonló jelenségek vannak. ?.z arra mutot, hogy nincsen helyesen kialakítva az oktatási cél. Ugyanekkor a gyáraknak, Ueemekn k örökké visszatéri problémája, hogy nincsen technikusuk. Mivel mi a középiskolai végzettségű technikusi kategóriát megszüntettük, ennélfogva azt mondanám, hogy a nem legfölsőob képzettségű szakeaine ekben az iparban komoly hiányok vannak. A nevelési dékánheiyettea elnevezés ugy keletkezett, hogy a dékánheiyetteaek egyikét eredetileg koilégiami dékánhelyettesnek nevezték, éa oboen a minőségében a neveléssel kapcsolatos