Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1977-1978
1978. május 22. (990-1336) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Jelentés a hallgatók eszmei-politikai arculatáról készített 1977/78. évi felmérés eredményéről - 2. A BME közművelődési tevékenysége és távlati fejlesztési feladatai - 3. Jelentés a BME 1977. évi gazdálkodásáról - 4. Javaslat a docensi pályázatok elbírálására és vezetői megbízásra - 5. Javaslat a BME Emlékérme adományozására - 6. Javaslat arany-, gyémánt-és vas műszaki doktori, valamint arany-, gyémánt-és vasoklevél adományozására - 7. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására - 8. A Tanulmányi és Vizsgaszabályzat módosítása
7 10. Ráthonyi Istvá n. Született Halmi községben 1894-ben. A 6907 számú mérnöki oklevelét 1921-ben szerezte meg. Eleinte önálló, később alkalmazott mérnökként végzett geodéziai munkákat. 1930-tól kezdve öt éven át Romániában dolgozott vizügyi szolgálatban, majd magánmérnökként folytatott geodéziai praxist. 1940-től 1952-ig magyar folyammérnöki és később kultúrmérnöki hivatalokban működött, részben mint vezető. Időközben teljesített rövid katonai szolgálata alatt is mérnöki munkát végzett. 1952-től kezdve igen változatos volt mérnöki pályafutása. Különböző intézmények, vállalatok és hivatalok alkalmazásában végzett geodéziai munkákat. 1960 óta mint nyugdijas is tovább dolgozott, igy legutóbb 1972-ig a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál. « A Vállalat részletes méltató nyilatkozatban tett javaslatot az aranydiploma kiadására. Részére aranyoklevél adományozását javasoljuk. 11. Somkuti Gyul a. Született Sopronban 1899-ben. A 10220 számú mérnöki oklevelét 1928-ban szerezte meg Schmelcz Gyula néven. Családi nevének megváltoztatását a 41.260/1945.II.a.számú belügyminiszteri határozat bemutatásával igazolta. Hét éven át részben mint egy épitővállalat alkalmazottja, részben mint ^magánvállalkozó végzett mérnöki munkát. Ezután a veszprémi Államépitészeti Hivatalban működött, ahonnan átszervezések következtében került először a Megyei Tanácshoz, majd Székesfehérvárra a KPM Közúti Igazgatósághoz. 1963-ban az Útügyi Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. 1965-től kezdve mint nyugdijas dolgozott tovább az emiitett Közúti Igazgatóságnál, majd az ottani Közúti Épitő Vállalathoz került, ahol ma is dolgozik. Mindössze 8 éve annak, hogy Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Később a Kiváló Ujitó kitüntetés bronz fokozatát is elnyerte. Jelenlegi munkahelye igen elismerő nyilatkozatban javasolja kérése teljesítését. Részére aranyoklevél adományozását javasoljuk. 12. Vancsó Gyula. Született Szelepcsényben 1900-ban. A 10086 számú mérnöki oklevelét 1928-ban szerezte meg. Még oklevelének megszerzése előtt 1927-ben lépett a Főváros szolgálatába. Eleinte utépitéssel foglalkozott, majd az illetékes fővárosi ügyosztály telekrendezési alosztályán lett a kisajátítási és ingatlanrendezési ügyek előadója. A felszabadulás után a II.kerület mérnöki hivatalában működött. 1946-ban ismét az emiitett ügyosztályba került, ahol a telekrendezési csoport vezetője lett. 1950-től 1953-ig a Fővárosi Műszaki Hivatal területrendezési csoportvezetője volt. 1953-tól 1958-ig az akkori Budapesti Városépítési Tervező Iroda munkájának ellenőrzését és irányitását bizták reá. Ezután a Fővárosi Ingatlanrendezési Irodánál működött csoportvezető főmérnökként. Az 1969-ben bekövetkezett nyugdíjazása óta ilyen minőségben
