Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. március 24. (677-1361) - 1. Beszámoló a Közlekedésmérnöki Kar munkájáról - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Személyi kérdések - 4. Egyetemi tanári pályázat kiírása az Alkalmazott Kémia Tanszékre - 5. Javaslat doktori disszertáció kandidátusi disszertációként, doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként valló elfogadására
- 2 1963-ban levelező aspiranturéra jelentkeztem a Szovjetunióba és felvételt nyertem. 1965-ben sikerült először kiutazni, témavezetőm először Medvegyev professzor volt /Karpo^ról elnevezett Fizikai-Kémiai Intézet/ később Korshak professzor lett /Mengyelejev Egyetem ill. a Szovjetunió Tud.Akadémiája Elemento-Organikus Vegyületek Kutatóí Intézete/. Témám a kationos laktámpolimerizáció vizsgálata volt, 1967-ben benyújtottam kandidátusi desszertációm £-kaprolaktám kationos polimerizációjának vizsgálata"cimmel, amelyet 1968 márciusában sikeresen megvédtem. Kandidátusi disszertációban fejtettem ki először azt az általam javasolt mechanizmust, amelynek általános érvényességé a mi vizsgálataink és mások munkái alapján a laktám-polimerizáció minden részletére kiterjedően mindinkább igazoltnak látszik. Jelentős állomásnak tekintem pályafutásomban az 1965-ben Prágában megrendezett IUPAC Makromolekulás Szimpóziumot, ahol előadást tartottam az uj, még nem teljesen kiforrott elképzelésekről. Az élénk visszhangot mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a nagyszámú hozzászólásra tekintettel az elnök programon kivül uj időpontot javasolt a vita folytatására. Ez a futószalagon menő nemzetközi szirapoziumok történetében eléggé ritka dolog. A diszkusaió programon kivül létre is jött és óriási segítség volt számomra az uj mechaniumus végleges formájának kidolgozásában. Ezekről az uj elképzelésekről 1970-ben a Makromolekuláre Chemie-hez küldtünkbe 2 közleményt publikálásra. A munka iránt érdeklődött a Mainz-i Egyetem Szerves Kémiai Intézete, és meghivást kaptam emiitett intézménybe előadás tartására a kationos laktám-polimerizációról. Az előadást követően felajánlották, hogy egy Humboldt öszíöndij keretében folytassak közös kisérleti munkát az ottani intézményben. Hosszabb ügyintézés után 1972.október elején utaztam el Mainzba /NSzK/ és a Humboldt alapítvány egy docensi ösztöndijával 18 hónapon át dolgoztam a Szerves Kémiai Intézetben. A nagyobb műszerezettség, a jobb laboratóriumi adottságok, az intenzív tudományos diszkusszió és a nagyobb kutatási ráfordítások lehetővé tették, hogy több alapvető uj felismerést tegyek és munkám alapján sikerült igazolni, hogy ezen a területen korábban megjelent publikációk jelentős része /több mint a fele/ alapvető átértékelésre szorul. Maiaban végzett munkám ered-„ ményeiről 3 előadásban /nem hazai fórumokon/ és 5 közleményben számoltunk be /lásd l.és 2.sz. mellékleteket/.
