Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1974. március 4. (769-962) - 1. Az Egyetem fejlesztési koncepciója - 2. Jelentés a nők helyzetéről hozott határozatok végrehajtásáról - 3. Különfélék - 1. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre - 2. A Vegyészmérnöki Kar előterjesztése doktori disszertáció kandidátusi vizsgaként történő elfogadására
- 7 rint számukra az egyetem ugyanolyan munkahely mint egy üzem vagy kereskedelmi vállalat. Az egyetem oktató-nevelő és kutató munkája távol áll érdeklődésüktől. Arra a kérdésre, hogy hasonló vagy valamivel jobb feltételeket nyújtó munkahelyre elmennének-e 95 % tagadó választ adott, s a fennmaradó 5 % is csak különleges feltételek biztosítása mellett távozna el. A munkatársi kapcsolatokat mindenütt jónak tartják a Főigazgatóságon. Munkakörülményeikkel 70 %-ban elégedettek, bár javitani valót majdnem mindenki tudott mondani. A túlórázás, mint a nőket más munkahelyeken súlyosan érintő tényező, itt nem jelentkezik. A női dolgozók ezen rétegének jó közérzetét a fent jelzett adatok egyértelműen alátámasztják. Ezek a beszélgetések végsősoron tájékoztatást adtak arról, hogy a nem oktató nők körében az egyenlő munkáért egyenlő bérre való törekvés, a munkakörülmények javitása és a nőknek nagyobb mértékű vezetői munkakörökbe való helyezése számukra ugy jelentkezett, mint a nok fokozott megbecsülésének érvényesülése. Az egyetemen dolgozó nők anyagi és erkölcsi megbecsülése terén tett intézkedések következtében - a jelentések szerint - megállapítható, hogy az azonos beosztású és korú nőlc és férfiak közötti béraránytalanság jelentősen lecsökkent. Egj rre inkább elvként kerül alkalmazásra, hogy senkinek ne legyen 1.600 Ft-nál alacsonyabb a fizetése. Ennek ellenére még vannak egyes munkahelyek, pl. a kollégiumokban, ahol ez az elv nem mindig érvényesül. Kezd általánossá válni az a gyakorlat is, hogy a kisfizetésű dolgozókat, akik között nagy számban vannak nők, viszonylag magasabb arányban jutalmazzák. A kitüntetésben részesített nők aránya az elmúlt 3 év átlaga alapján 25 %-ról 27 %-ra emelkedett /9.sz. melléklet/, ami ha kismértékben is, de kifejezi a nők munkájának fokozottabb megbecsülésére való törekvést. A jövőben továbora is nagy gondot kell forditani a nők munkájának elismerésére a megfelelő bérpolitikai elvek kialakitásá-