Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1974. március 4. (769-962) - 1. Az Egyetem fejlesztési koncepciója - 2. Jelentés a nők helyzetéről hozott határozatok végrehajtásáról - 3. Különfélék - 1. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre - 2. A Vegyészmérnöki Kar előterjesztése doktori disszertáció kandidátusi vizsgaként történő elfogadására
- 33 azt, hogy a több mint száz oktatási szervezeti egységet magába foglaló Egyetem szervezetileg túlságosan szétaprózott. Bár számos tanszék oktatói létszáma jelentős és az összes dolgozók száma egyes esetekben eléri az 50-60 főt, sok a kis létszámú egység, amelyek között több párhuzamosan lát el hasonló feladatokat. Gyakori eset az is, hogy bizonyos részfeladatok ellátására is párhuzamos kis egységek jöttek létre. Ez a helyzet neheziti a koordinált, egymásra épülő oktató-nevelő munkát, az anyagi eszközök elaprózása révén neheziti a megfelelő müszerállomány struktura kialakítását. A külföldi egyetemek szervezetét és átszervezését tanulmányozva világosan látszik, hogy teljesen kész, minden további nélkül lemásolható sémát nem kaphatunk és végső soron bizonyos tendenciák figyelembevételével magunknak kell a mi viszonyaink nak legjobban megfelelő szervezeti formát kialakítanunk. A kevesebb és nagyobb szervezeti egység felé való törekvés előnyei kétségtelenek, a kérdés csak az, hogy mi a koncentrálás optimuma, az integrálás milyen vezérelvek szerint történjék. Kulcskérdés a kar szerepének tisztázása az uj szervezeti formában. A jelenlegi egyetemi helyzetet vizsgálva világosan látszik, hogy a tudományos kutatómunka szervezésében és irányi tásában a kar szerepe viszonylag kicsi, sok esetben még a regisztráló, értékelő szerep ellátása sem lehet teljes. Az oktatásban a kar szerepe sokkal jobban kialakult és hatékonyabb is. Tanterv, órarend, szabályzatok, költségvetés, bérgazdálkodás keretében hatásosan tudja szabályozni az oktatási feladatok szétosztását a tanszékek között. Ugyanakkor nem találtuk meg a hatékony irányitás módját számos fontos területen /ilyenek pl. programok és tematikák betartása, szervezett, rendszeres együttműködés a tanszékek között a tantárgyak egymásraépülésének biztosítására, módszertani egyeztetés és fejlesztés, nevelőmunka összehangolása, stb./. Gyakori tapasztalat, hogy bizonyos összegyetemi határozatok, intézkedések az egyetem-kar tanszék-oktató útvonalon csak rossz hatásfokkal, vagy esetleg egyáltalában nem realizálódnak. Elsősorban azért, mert a koor-