Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973
1973. június 18. (1896-2033) - 1. A posztgraduális képzés időszerű kérdései - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Különfélék
- 34 - gépészmérnöki karon létesítettünk idegen nyelvű diákköröket német, angol, olasz és francia nyelven, tehát négy világnyelven. A tapasztalat az, hogy ezekre rendkivül kevés az önkéntes jelentkező, és a jelentkezők nyelvtudása meglehetősen ~ ha szabad igy kifejeznem magamat - asszimmetrikus. A legjobb ambíció mellett is a nyelvtanulást tömegképzés formájában végezni nem lehet. Nem tudom, hogy a C-tagozat létszámát Geszti dékán ur milyen mennyiségben képzeli re el.,Attól félek, hogy a négy világnyelv** is nehéz lesz összeszedni 25-30 embert. Erre nézve felvilágosítást kérek. Nem világos az óraszámokra vonatkozó számitás. Javasolom azonban, hogy ennek megválaszolásával ne töltsük az időt. Mindenesetre odairtam magamnak azt a széljegyzetet, hogy nem értem. A harmadik kérdésem a 6.4. pontra vonatkozik. A speciálkollégiumokra leirt rendszer rendkivül okos, azonban ezt mm óraés időrendileg lehet-e egyeztetni a hallgatókkal? ^ Utolsó kérdésem: biztosítva van-e a szükséges laboratóriumi kapacitás, és milyen kapacitással képzeli el Geszti elvtárs ennek a sorozatnak a megoldását? Még egy megjegyzést is teszek a 6.6-ban foglaltakkal kapcsolatban. Ez a pont foglalkozik a szakszemináriumok kérdésével. Hasonló szisztémát én is csináltam az aspiránsokkal. Ez kitűnően bevált, mert kényszeriti a hallgatókat a tanulásra és fejleszti » a vitakészségüket. Merem mondani, hogy a szakszemináriumok gondolatát tisztelettel ajánlom a többi kar figyelmébe is, mert ez az az ideális oktatási forma, amely a szakirodalom olvasására rákényszeríti a hallgatókat, és ez a forma sok külföldi egyetemen is divik. Egyéb megjegyzésem nincs.