Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1971-1972
1971. november 15. (122-361) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Az intézetek, tanszékcsoportok szervezeti és működési szabályzatainak jóváhagyása - 2. Javaslat az intézetek, tanszékcsoportok vezetőinek személyére - 3. Javaslat a Villamosmérnöki Karon megvalósítandó oktatási kísérletre - 4. Javaslat a szerződéses munkákról szóló Belső Utasítás módosítására - 5. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 6. Különfélék - 1. A MM leiratának ismertetése az Egyetem káderutánpótlási tervéről - 2. Az Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékére kiírt egyetemi tanári pályázat - 3. A Gépészmérnöki Karon tett doktori szigorlatoknak szakmai kandidátusi vizsgaként való elfogadása
A magas szinvonalu mérnökképzés egyik alapvető problémaja, hogy a műszaki elméleti tananyag oktatása feltételezi, hogy a hallgatók elmélyült ismeretekkel rendelkeznek a fizika területén. Az elméleti fizika, villamosságtan, mechanika, termodinamika, stb. viszont jelentős matematikai apparátust igényel. A nagyvolumenü matematika és fizika ismeretigény, ezek egymáshoz, valamint a szaktárgyakhoz való kapcsolódása, egymásra épülése ötéves képzési idő alatt csak jelentős engedményekkel érhető el. Ezért a kutatás és fejlesztés célú mérnökképzés ebben a keretben nem volt megvalósítható. Ilyen jellegű /graduate/ képzés időtartama /külföldön is a legtöbb helyen hat, sőt nénolVpl. az NDK-ban/ hét év. A Budapesti Műszaki'Egyetem Villamosmérnöki Karén szükségesnek látszik két, céljában eltérő oktatást folytatni. Az egyik, a nagyobb létszámokra vonatkozó oktatás főleg gyakorlati irányú villamosmérnöki igények kielégítésére szolgál. /Ilyenek az üzemeltetés, tervezés, szervezés, gyártás, általános számítástechnikai munkák, stb./ Ez nagyjából megfelel a jelenlegi oktatás szintjének és célkitűzéseinek. Természetesen ezt az oktatást is állandóan korszerűsíteni kell összeteteiében és módszereiben. Emellett meg kell, hogy jelenjék egy olyan oktatási cél is, amely a kutatás és fejlesztés igényeit szolgálja. Ez az irány természeténél fogva inkább elméleti, matematikai és fizikai megalapozottságot jelent és hallgatói is az ilyen irányú tehetséget felmutatók kell, hogy legyenek. Ez utóbbi oktatási irány indokoltságát a következő hazai adatok is mutatjak. 1969-ben az országban 20.143 egyetemi végzettségű személy foglalkozott műszaki jellegű kutatómunkával. /Ez a szam nem veszi figyelembe a műszaki felsőoktatásban dolgozókat./ Yil lamosmérnöki munkát végzett ezek közül 2o332, közöttük 2.143 villamosmérnöki diplomával rendelkezik. E létszám minimális fej lődését,utánpótlását 5 %-nak véve, száznál több kutató munkára képes villamosmérnökre van szükség évente* .. .. Az előboiekben vázolt feladatok megoldására a két különböző irányú felkészültséget nyújtó villamosmérnöki oktatási formát a következő módon -.^Ivánjuk megvalósítani.' A kutatási és nagyobb elméleti követelményeket támasztó feladatokra történő képzésben való részvételre kiválasztható a hallgatóságnak az önálló, elméleti irányú tanulásra legalkalmasabb részeo UJ nallgatók rövidebb idő alatt eltérő tananyag és oktatási módszerek esetén a jelenlegivel egyenértékű képzettséget szerezhetnek. A mérnöki oklevél megszerzése után az előző tanul mányokhoz szervesen kapcsolódva olyan továbbképzésre nyilik lehetőség, amelynél a képzési idő a korábbi egyetemi tanulmányoké val együtt alig hosszabb a jelenlegi képzési időnél„ Javaslat a differenciáltabb képzés szervezetére
