Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1970-1971
1970. november 16. (123-330) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Beszámoló az oktató-nevelő munka korszerűsítését szolgáló 1969/70. tanévi kari intézkedésekről - 2. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 3. Javaslat az egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok kiírására - 4. Személyi kérdések - 1. Egyetemi docensi pályázat elbírálása - 2. Javaslat díszdoktorrá avatásra
- 49 mondom, hogy mennyi van, de kérem, hogy mondja meg, milyen szempontból alkalmatlanok. A mi oktatóink nem skatulyába tartoznak, hanem egyéniségek. Egy ilyen számadat megjelölése,vagy pláne: ilyen névsor közreadása, hogy kik az egyetemen az alkalmatlan oktatók, hihetetlen bonyodalmat, és nem tudom, hogy mi mindent okozna. A pártbizottság anyagában nem lehetett olyan megbízás, amelynek alapján össze kellett volna állitani, hogy kik az egyetemen az alkalmatlan oktatók. A pártbizottság a személyzeti munkát lényegesen körültekintőbben végzi, és a Politikai Bizottság határozatában megjelölt szempontokat veszi tekintetbe. Többször felvetődött az oktatók és a hallgatók arányszámának kérdése. Ezzel kapcsolatban emiitette Andrási elvtárs, hogy jellemző lenne esetleg az óraterhelés megjelölése. Az egyik végrehajtóbizottsági ülésen emiitettem, hogy ha ki tudnánk dolgozni egy mérőszámot abból a célból, hogy mivel lehetne az oktatók leterhelését pontosan és extra módon mérni, akkor ezt személyzeti tudományos disszertációként benyújtanám, és gondolom, hogy el is fogadnák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell törekedni arra, hogy megtaláljuk a minél objektívebb mérőszámokat. Szó esett a tudományos fokozatok kérdéséről. Hadd tegyek itt egy észrevételt. A jó oktatói munkának, sok egyéb mellett, olyan jellegű feltételei is vannak, hogy csak az tud egy anyagot megfelelően tovább adni, aki azt nagyon alaposan ismeri. Tehát elengedhetetlen előfeltétele a jó oktatónak az, hogy a maga szakmai területén jártassággal rendelkezzen. De
