Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1970-1971

1970. november 16. (123-330) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Beszámoló az oktató-nevelő munka korszerűsítését szolgáló 1969/70. tanévi kari intézkedésekről - 2. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 3. Javaslat az egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok kiírására - 4. Személyi kérdések - 1. Egyetemi docensi pályázat elbírálása - 2. Javaslat díszdoktorrá avatásra

- 80 Ami azonban nem szerepel benne, hadd mondjam meg, hogy magam a továbbképzéssel kapcsolatos személy vagyok ebben a pillanatban abból a szempontból, hogy véleményem szerint feltétlen össze kell kapcsolni - teljesen függetlenül a továbbképzésért felelős személyektől - az egyetemi oktatás és a valamilyen periódioitásu képzés fogalmát, mert másképpen a konvertibilitás nem biztos. Azt hiszem, hogy nagyon szorosan összefügg az egyetemi oktatás eredménye az oktatottak számával, az oktatott tárgyak jellegével és azzal, hogy milyen szükségszerűséggel, milyen periodioitással történik a képzés. Azt hiszem, ki lehetne egészíteni az anyagot, és a kidolgozásnál erre figyelemmel lehet lenni. A másik megjegyzésem filozófiai jellegű: hogy a szemantizmus veszélye kisért ezekben az adatokban, nevezetesen ha valaminek nevet adunk, akkor az a valami: vanj ha nem adunk nevet; akkor ninosen, attól tartok, hogy egy egész sereg megnevezett oktatási formát külön találtunk ki. Ezek léteztek attól függetlenül, hogy most milyen nevet adtunk nekik. Ez néhány év óta a köztudatban van. így például a szeminárium eléggé ismert fogalom szerte a világon; elsősorban nem a Műszaki Egyetemen nevezték el igy ezt a fogalmat, hanem a kisosoportok igen intenziv foglalkoztatását jelenti. Attól félek, - és a mai vitában is felbukkant egy szemantikus jelenség - hogy rögtön becenevet adunk valaminek. Ilyen például a 10 plusz 4-es rendszer, vagyis az oktatásnak az az új formája, hogy tiz hétig az eredeti tanterv szerint folyik az oktatás, négy héten keresztül pedig osak gyakorlati órák szerepelnek. Mi már átestünk az országban