Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. január 20. (62-78.) - 1. Intézetek létesítésének elvi kérdései

- 9 Régi szabály az, hogy minden kompromisszum, ha egyszer elfogadott marad, az állandósul. Ha nagyon engedékenyek vagyunk és sok feltételt nem teljesítünk, akkor azok később sem lesznek teljesítve. Megk, kell tehát találni a módját, hogy legalább a feltételek 80 %-át teljesítsük. Egy feltétel mindenképpen szükséges, az, hogy intézet létesítésének célját egyértelműen le keli rögzíteni, esetleg különkülön minden intézetnél, hogy látszódjék a koncepció. Ebben elsődlegességet adnék a kutatómunka javítása érdekében történő társulásoknak, mert elkerülhetetlenül magával viszi az oktatás javulását. Figyelmébe ajánlom az egyetemi tanácsnak, hogy akármilyen formában is létesítünk intézetet, mincenképpen anyagi költségekkel és kihatásokkal jár. Még akkor is, ha gazdasági előnyökkel jár az, hogy összevonunk bizonyos tanszékeket. Ahhoz, hogy az egységek érezzék, hogy ezzel előlépés történt mindenképpen kezaeti impulzust kell adni ami költségtöbbletet jelent, ErBe előre gondolnunk kell. Ennek biztosítása nélkül nem szabad megkezdeni az intézeteknek létrehozását, dr.Frigyes Andor tszv.egy.tan. Engedtessék meg, hogy felszólalásomban az olyan sokszor hangoztatott de nem nagy eredményeket mutató oktató-nevelő munka nevelési oldalát kihangsúlyozandó célkitűzések jegyében fejtsem ki gondolataimat. Ezen feladatoknak végső soron a szervezési kérdések is alá vannak rendelve, Elvileg elképzelhető az egyetem szervezésében két szélsőséges modell. Az egyik, az ahol az oktatók tudomány szakok szerint vannak szervezve. Egy ilyen szervezeti sémában egész más kategóriában szervezőunek az oktatók és a hallgatók. Egy ilyan modellben fennál az oktatási folyamat elszemélytelend ésének veszélye. Ugy vélem,hogy a mi egyetemünkön nem ezt a szervezeti sémát kell követni, hanem igyekszünk olyan szervezeti egységeket kialakítani, amelyben a hallgatók és az oktatók egy-egy meghatározott csoportját egyesitik. Kétségtelen, hogg ilyen szervezéti egység a kar. Ezért fogadtuk el a kar többékevésbé komplettségének elvét, ahol az a szervezeti helyzet, hogy a vezető a dékán, aki felelős egy oktatási folyamat véghezviteléért, Ő rendelkezik azokkal az oktatókkal is, akik a homogénnak tekinthető oktatási feladatot végrehajtják. Ilyen alapon alakult ki az egyetem szervezetének az a sémája, hogy a rektor alatt van a dékán és a tanszék. Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan veszélyre,hagy az intézeti koncepciókat ha nem helyesen alkalmazzuk, akkor az oktatási folyamat elszemélytelenedésének vszélyét növeljük. Ha tul nagy számmal létrehozunk nagy hatáskörű egységeket az egyetemen belül, amelyek nem kapcsolhatók a hallgatók egy meghatározott csoportjához, ilyen esetben az elszamélytelene ési tendencia növekedni fog. Ugy gondolonL, hogy a tanszék az egyetem alapvető szervezeti oktatási egysége. Ha a tanszék helyesen van szervezve, nem túlságosan nagy szervezet ahhoz, hogy egy vezető a szóban lévő tanszék oktatói gárdáját közvetlenül irányítani ne tudja. Baj volna, ha a közvetlen vezető alá már olyan nagyszámú oktató tartozik, akiknek a tevékenységét közvetlenül már nem tudja kontrollálni. Ha olyan intézeteket hozunk létre, amely intézetek közbeiktatódnak a tanszékvezető és a dékán közé, akkor egy olyan helyzet fog előállni, hogy a rektor, dékán, tanszékvezető láncba még egy teljes hatáskörű fórum lesz. Ezért olyan mouellt tartanék helyesnek, amely alapvetően tájékoztat a tanszék min en egyes problémájáról, ő közvetlenül a dékánnak referál, d dékántól kapja az oktató nevelő munka tekintetében a dirrektivákat. A kari tanácsnak teljesjogu tagja és teljes joggal foglalkozik a rábízott szakterület oktatási- nevelési kérdésével. -f-