Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 30. (1-34.) - 1. Nemeskéri István kitüntetése - 2. A külső megbízásos munkák belső utasítástervezete - 3. A BME 1968/69. évi munkaterve - 4. Az Orvosi Rendelő főorvosi kinevezése
- 17 tulajdonképpen ott ösztönözzön a KK munka, ahol az egyetemnek, az egyénnek és a tanszéknek is érdeke. Nem biztos, hogy az egyetem azzal jár jól, ha 1-2 vagy 3 %-al több összeget tud "lecsipni" a o3 javára. Lehet, hogy több KK munkával jár jól. Itt szeretnék kapcsolódni Bozsó elvtárs megjegyzéséhez, ha összehasonlítunk két KK munkát, ahol a költségek jól állnak, akkor az derül ki, hogy korábban egy olyan KK munkánál, amelyikben az anyagköltség és külsők részesedése 0 volt, ott loo forintból 59»5 forintot lehetett felosztani a tanszéken a konkrét munkát végzők között, most pedig loo ft-ból fel lehet osztani 49-et, mert abból a lo ból 2,5 % a jelen tervek szerint visszaáramlik a tanszékre. Ez azt jelenti, hogy 2o %-kal kevesebbet tudunk felosztani. Meg kell mondani, hogy vannak bizonyos plusszok, amelykről még kevés szó esett. Abból állnak, hogy a külső munkatársak után nem kell rizetni fejlesztési járulékot, mint korábban. Korábban az anyagköltségi 15 %-ot is ki kellett fizetni most pedig 23 %-ot. Ha összevetjük a pozitívumokat, akkor kb. kiegyenlítik egymása. Kis bevétel esetén nem jelent könnyítést az, hogy a progressziv járulék helyett nyugdíjjárulékot kell rizetni. ha valaki a 2o ezer rorintot nem lépi tul akkor a mostani helyzet szerint rosszabbul jár mint a régi szerint. Az egyetem versenyképessége romlani fog. Éppen ezért tartom fontosnak az egyetemi tanács helyes döntését azokban a százalékos kulcsokban, amelyek ezt bizonyos 2o %-os részesedési csökkentést jelentik és meggondolandónak tartom, hogy nem kellene-e ezeket a számokat revizió alá venni? Van egy probléma, ez a 2 % kérdése, amely nem egészen ugy került a tervezetbe, ahogyan ezt javasoltam. Elvileg javasoltam egy olyan megoldási lehetőség realizálását, amelynek alapján a tanszékvezető képes bizonyos alapot teremteni magának, amiből bizonyos munkatársakat a tanszéken tartani tud. Ezt jobban lehet a Halász elvtárs által javasolt módon megoldani. Tehát a tanszék vállalja a kockázatot és a tanszék viselje a felelősséget is, ugyanakkor a tanszék élvezze a kockázatból és felelősségből származó előnyöket is. Dr. Orosz Zoltá n gazd. és müsz. főigazgató: Az egyik probléma, amely a kivánatos határ kérdését veti fel. Egyetértek az alaprendelettel. Hol tudja megkapni olcsóbban az ipar az általa kért vizsgálati vagy egyéb eredményt? Ebben a vonatkozásban sokkal olcsóbban és gyorsabbak vagyunk mint bármely más intézet. Mégis felvetődik a kérdés, hogy kell-e kijelölni felső határt a jutalomnál, annál is inkább, mert Bozsó elvtárs is arról beszélt, hogy erkölcs, tisztaság stb. Felvetődik a kérdés, hogy mi az erkölcsös. Ezt a felső határt azért is meg kell húzni, hogyvalahol egységesen értelmezzünk valamilyen erkölcsi plafont. Ugy vetődött fel a kérdés, hogy a tanszék bruttó átlaga szerint lehetne ezt a felső határt megjelölni.
