Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. február 24. (124-161.) - 1. A Közlekedésmérnöki Kar szervezeti felépítése és a kari tanszékek átszervezése - 2. A BME 1968. évi nemzetközi kapcsolatai és az 1969. évi terv - 3. Javaslat tanszékvezetői megbízásokra
- 24 talata van az általa müveit tudományágak területén és ez rendszerint nem a fiatal oktatóknál, hanem az idősebbeknél van meg. Felvetődött már az a bizonyos ráfizetéses módszer. Megemliteném, hogy egyetemen belül is többet tudnánk ennek érdekében tenni, hogy ne húzódjanak az oktatóink egy-egy külfoüi vendég szakmai kisérésétől. A szakmai kisérésért rendszerint igen keveset kapnak, ha egyáltalán kapnak, holott az esetek többségében a szakmai kisérő egyúttal a tolmács szerepét is betölti. Felül kellene vizsgálni, hogy az a tanszéki oktató, aki egyúttal tolmács is és szakmai kisérő is, kellő dotációban részesül-e, akkor nem lenne ez a huzódozkodás az oktatóink részéről. A csere-termelési gyakorlatok során veti fel az anyag a kollégiumi férőhelyek problematikáját. Az eddigiek során a vári diákotthonban helyeztük el a külföldi csere-termelési gyakorlatos hallgatókat és ide koncentrálódott a nyáron ittmaradó hallgatók zöme is, ugyanakkor minden évben bizonyos tatarozást is el kell végezni, ez az elhelyezést nem minden esetben teszi zavartalanná. A jövőt illetően egyetértek azzal, hogy a következő három éves időszakra kötendő szerződéseknél messzemenően vegyük figyelembe az egyetem igényét és megfelelő kontingenst biztosítsunk ennek érdekében. Valamit már az idén is lehet tenni. A villamoskar és a központi tanszékek oktatói kevesebbet utaznak az átlagnál. Megjegyezném, hogy ezt a két területet jobban kellene dotálni. Török Imre KISZ titkár Az anyag előterjesztőihez egy téves adat került be a 7. oldalon a KISZ bizottság kapcsolatainál. A KISZ KB kiküldetésben nem 63, hanem 12 fő vett részt. Teljesen egyetértek a csere-termelési gyakorlatok során felvetődő problémák megfogalmazásával, de azt is meg kell mondani, hogy ezek a javaslatok, amelyek itt szerepelnek, csak a javitás lehetőségét foglalják magukban, tudniillik legalább ilyen súllyal vetődik fel az a gond, amit igy fogalmaznék meg, hogy kisérő oktatók felelőtlensége. Valamennyi ide érkező külöfölai termelési gyakorlatos csoporttal szinte kapcsolatba kerültünk. Egyszerűen megdöbbentő, hogy mit engednek meg az oktatóink ezeknél a kapcsolatoknál. Az elmúlt évben volt egy olyan csoportunk, akivel a kijelölt oktatók az érkezés és a távozás napját nem tekintve, egyáltalán nem találkozott. Rábizta őket a hallgatókra, akik két-három naponta változtak. A lehető legnagyobb káosz keletkezett. Ugy gondolom, hogy valami egészen precizen rendezett rendszert kellene kialakítani, olyanképpen, hogy egyszerűen dékáni feladatként kell a munkát kiadni és a lehető legkeményebben kell számonkérni, különösen akkor ha az anyagban megfogalmazott javaslatok realizálódnak. Van abban valami érthető, hogy az anyagi természetű problémák miatt az oktatók nem szivesen végzik ezt a munkát. Minden bibonnyal van ereje a nemzetközi kapcsolatok osztálynak, hogy ha ilyen égyértelmü és nagyon pontosan számonkért dékáni megbízásként kapják ezt a munkát, hogy azt ellenőrizni és a problémákat jelezni tudja. /f j
